Az Alföldön járunk. A magas fák tetején különös lakótelepeket figyelhetünk meg. A vetési varjak (Corvus frugilegus) előszeretettel költöznek nehezen hozzáférhető helyekre. Évekig használják ágakból épült, sárral összetapasztott fészkeiket. A fészekalj, amin a tojó kotlik, 3-6 tojásból áll. A kikelt fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Főként rovarokat zsákmányolnak, de apróbb gerincesek is felkerülhetnek az étlapjukra. Ha nincs megfelelő mennyiségben állati eredetű táplálék, akkor magvakat, gyümölcsöket esznek, vagy rájárnak dögökre. Télen bemerészkednek a városokba, gyakori vendégei a kukáknak.
Varjútelep dioráma (Fotó: Székely Ágnes)
Vetési varjú (Corvus frugilegus) (Fotó: Székely Ágnes)
Vetési varjú tojások (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Legszínesebb ragadozó madaraink, a kék vércsék (Falco vespertinus) a telet Afrikában töltik. Visszatérésüket általában májusra időzítik, ugyanis addigra legtöbb varjúfióka már kirepül a fészekből.
De miért érdekli a kék vércséket a varjúfiókák fejlődése?
A válasz egyszerű: a kék vércsék nem építenek saját lakást maguknak, hanem a megüresedett varjú fészkeket foglalják el. Nem ritka jelenség, hogy a kis varjak még nosztalgiázva gubbasztanak kolóniák ágain, de a „gyerekszobájukat” már vércsék bitorolják. A beköltözés (szünókia) jelensége nem ritka a madárvilágban, főleg az odúlakások kelendőek.
Kék vércse (Falco vespertinus) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Kék vércse (Falco vespertinus) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
A dioráma madarai 2009-ben együtt viselték „Az év madara” kitüntető címet. A Magyar Madártani Egyesület ezzel az akcióval szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy a varjak száma az utóbbi években, a túlzásba vitt gyérítésnek köszönhetően, erőteljesen lecsökkent.
Bővebb információ:
https://www.mme.hu/2009_a_kek_vercse_es_a_vetesi_varju_vedelmenek_eve
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-corfru
Szöveg: Székely Ágnes