madár

A hamvas rétihéja elegáns röptű ragadozómadár. Magyarországon kis számban fészkel, elsősorban az alföldi mezőgazdasági és vizes területeken. Olvass tovább

A dolmányos varjút Linné írta le, de később a kormos varjú alá, mint alfajt sorolták be. Ma megint önálló fajként tartjuk számon. Olvass tovább

Csendes lépdelünk a tűlevél szőnyegen, a sötét, sűrű mesebeli fenyvesben. Aljnövényzet gyakorlatilag nincs, mivel nagyon kevés a fény, a szárazabb helyeken zuzmókat, a nedvesebbeken mohákat találunk, esetleg egy-két áfonyára bukkanhatunk. A fenyők gyökerével szimbiózisban (kölcsönösen előnyös, egymásrautaltságban) gombák élnek. Olvass tovább

A kis bukó Ázsia és Európa tajgaövezetében, egészen a tundra pereméig költ. Kisebb vízfolyásokban vagy tavakban látható, amint más madarakkal vegyülve keresi táplálékát.  Olvass tovább

A képen úgynevezett bőrbe tömött Pennant-papagájok, hullámos papagájok, piroshomlokú kecskepapagájok és nímfapapagájok láthatók, melyek részei az egzotikusmadár-gyűjteménynek. Olvass tovább

A hegyvidékeken előszeretettel költenek a madarak sziklafalakon, kőbánya üregekben. Olvass tovább

Két madár kergetőzik a havas tájban. Olvass tovább

A kanalasgém furcsa megjelenésű madár. Bár nevében szerepel a gém, nem a szorosan vett gémféék, hanem az íbiszfélék családájába soroljuk. Olvass tovább

A parti lile a gyűjtőnéven „parti madarak”-nak nevezett madarak egyike.  Olvass tovább

Az Alföldön járunk. A magas fák tetején különös lakótelepeket figyelhetünk meg. Olvass tovább