Két madár kergetőzik a havas tájban.
A fekete-fehér szarka (Pica pica) az egyik legelterjedtebb madarunk, zárt erdők kivételével mindenhol találkozhatunk vele. Furcsa, tetővel ellátott magas fészkének csak egy bejárata van. Mivel önmagához képest nagy lakást alkot, építészeti remekművébe a következő évben rendszerint az erdei fülesbagoly vagy vércsefajok költöznek be. Elsősorban rovarevő, jól érzi magát művelt földterültek közelében, mezőkön, fasorokban. Étlapját kiegészíti mindenféle állati eredetű táplálékkal, hulladékkal, ezért költözött már be a városokba is, sőt, gyakran megfigyelhetjük utak mentén, ahol arra vár, hogy az elütött állatokat eltakaríthassa.
Ezzel szemben a héja (Accipiter gentilis) rejtett életmódú madár, lombos- vagy tűlevelű erdőkben telepszik meg. Madarakra csap le leginkább, nem válogat, aki nála kisebb, az nincs biztonságban a közelében, ritkábban emlősöket is zsákmányol: mókust, nyestet, vagy nyusztot. Rövid, lekerekített végű széles szárnyalakjának és hosszú farktollainak köszönhetően kiválóan manőverez, akár az ágak között is. Ennek a tudásnak a birtokában tudja elkapni a fordulékony szarkát is. A héját leginkább télen figyelhetjük meg, amikor galambok után kutatva a városok közelébe is bemerészkedik.
Bővebb információ:
www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-picpic
www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-accgen
Téli táj
Szarka (Pica pica)
Héja (Accipiter gentilis)
Szöveg: Székely Ágnes
Képek: Székely Ágnes