A lombkoronaszint az erdő legfölső szintje. Különböző magasságú fák összefonódó ágai, gallyai és a rajtuk lévő levelek, termések, valamint a lombkoronában élő sokféle állat alkotja. Az erdő jellegét, arculatát egyes fáinak jellegzetességei határozzák meg. Az ágak közt madarak fészkelnek, a fák odvaiban mókusok, pelék, harkályok laknak. A fák kérge alatt rovarok élnek és szaporodnak. A fák levelei, rügyei, és termése pedig fontos élelemforrás az erdő állatai számára. A mérsékelt égövi lomhullató erdőkben az élet az évszakos változást szigorúan követi. Tavasszal, és nyáron a lombsátor védelme alatt burjánzik az élet, az őszi lombhullást követő téli erdő pedig nyugalmi időszakában pihen.
Csendes lépdelünk a tűlevél szőnyegen, a sötét, sűrű mesebeli fenyvesben. Aljnövényzet gyakorlatilag nincs, mivel nagyon kevés a fény, a szárazabb helyeken zuzmókat, a nedvesebbeken mohákat találunk, esetleg egy-két áfonyára bukkanhatunk. A fenyők gyökerével szimbiózisban (kölcsönösen előnyös, egymásrautaltságban) gombák élnek. Olvass tovább
A hegyvidékeken előszeretettel költenek a madarak sziklafalakon, kőbánya üregekben. Olvass tovább
Két madár kergetőzik a havas tájban. Olvass tovább
Az Alföldön járunk. A magas fák tetején különös lakótelepeket figyelhetünk meg. Olvass tovább
Különös hangok szűrődnek le a padlásról? Nappal zúgás-zümmögés, éjjel rikoltozás? Szedjük, össze minden bátorságunkat másszunk fel és nézzünk szét! Olvass tovább
