1917. május 21-én, a világháború harmadik évében, Gyöngyösön pusztító erővel „röppent fel a vörös kakas”. A kórház mosókonyhájából kipattanó szikra meggyújtotta az épület tetejét, és a tomboló szélviharban percek alatt lángtengerré változtatta a várost. A teljes belső terület – egy fejlődésben lévő, virágzó századeleji kisváros szíve – kiégett. 580 ház semmisült meg, a lakosság 40 százaléka, több mint 8000 ember maradt hajléktalanul, tizenegyen veszítették életüket.
A katasztrófa hallatán országos mozgalom bontakozott ki a gondok enyhítésére. Magánemberek, vállalatok, iskolák, települések fogtak össze, s küldtek anyagi, vagy természetbeni támogatást. Hoztak cukrot, lisztet, bútorokat, ki mit tudott, hogy a fedél nélkül maradottaknak segítsen. Május 23-án délután IV. Károly király és Zita királyné is a városba látogatott.
A Gyöngyösi Lapok főszerkesztője, Székely Jenő egy jótékonysági kiadvány létrehozását határozta el. A könyv életre hívásához felkérte a kor legjelentősebb politikusait, egyházi vezetőit, ismert művészeit, hogy írjanak pár sort Gyöngyösről, Gyöngyösnek, a gyöngyösi embereknek. A felkérésnek eleget téve jöttek a levelek versben és prózában, tele biztatással. A sort maga a király nyitotta, de Jászai Maritól Gárdonyi Gézáig a kor szinte valamennyi jeles közéleti személyisége hozzájárult az album létrejöttéhez, mely a Gyöngyösi Phőnix címet kapta, s melynek bevételét a tűzkárosultak javára fordították. Ettől kezdve a Főnix, a hamvaiból mindig szebben újjászülető mitikus madár a város metaforájává vált.
Csaknem 90 évvel a katasztrófa után 2006-ban egy árverés során előkerültek a Gyöngyösi Phőnix című kötet eredeti kéziratai. A kötet száz dokumentuma között olyan személyiségek saját kezű írása, verse, novellája, jókívánságokat tartalmazó levelei szerepelnek, mint IV. Károly király, Zita királyné, József főherceg, Gárdonyi Géza, Szép Ernő vagy Blaha Lujza.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Báryné Dr. Gál Edit