Gyöngyösön a 19. század elején is a férfiak felül szűk, sujtásokkal díszített nadrágot, csákóra vágott ezüstgombos, gyöngyösi posztóból készült dolmányt viseltek, melyre díszítésként övet, vagy zsinórt tettek. Általánosan elterjedt a nyaksál – amely esetünkben mindig selyemből készült -, melyet kétszer körbetekerve és megkötve hordtak. A lábra csizma került.
Az itt nyugvók szinte mindegyike nemes ember volt, többen közülük megbecsült elöljárói a városnak. Mórocz Mihály többször is ült Gyöngyös főbírói székében. Először 1809 és 1815 között, azután 1820-tól 1824-ig, végül 1830-tól 1833-ig volt főbíró. Az ő koporsójából került elő ez a kékposztó dolmány, 14 pár arannyal bevont pitykegombbal, a 18. századtól ismét divatba jövő kettős szárú zsinórozással. Alapanyaga valószínűleg a helybéli csapóknál készült. A restaurálás során csak a dolmány elejét sikerült megmenteni. Szintén ennek során derült fény a gombok aranyozására, amelyből csak egy-kettőt sikerült „láthatóan” megmenteni. A dolmánytöredék a múzeum kastélyában lévő helytörténeti kiállításban látható.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Magyar Balázs