Különös hangok szűrődnek le a padlásról? Nappal zúgás-zümmögés, éjjel rikoltozás? Szedjük, össze minden bátorságunkat másszunk fel és nézzünk szét!
Padlás dioráma (Fotó: Székely Ágnes)
Kik lehetnek a zümmögők?
Ajjaj… darazsak… E rovarok szlogenje akár az is lehetne, hogy „Fullánk van nálam, amit nem félek használni!” Persze, hogy nem, hiszen a méhekkel ellentétben, a darazsak potroha mozgékonyan ízesül a torukhoz, fullánkjuk visszahúzható, így többször is tudják veszélyes fegyverüket használni. Az önmagában is fájdalmas szúrás helyén mérgező vegyületek keveréke jut be az áldozatba. Aki egyszer megtapasztalja (legyen az ember vagy állat) messzire elkerüli utána őket. Veszélyes mivoltukra egyébként figyelmeztetnek is, nem véletlenül viselnek feltűnő, (általában) fekete-sárga csíkos „ruhát”.
Bár alapvetően erdei faj, elhagyatott, kevésbé zavart padlásokon gyakran megtelepszik a lódarázs (Vespa crabro), mely tekintélyes, 4 centiméteres méretével hazánk legnagyobb rovarai közé tartozik. Jellegzetesen csíkos papírfészke emberfej nagyságú is lehet. Elkészítéséhez először megrágja a faanyagot és összekeveri a nyálával. A védőburok alatt hatszög alakú lépsejteket találunk, 4-7000 egyeddel. Kevesen tudják, de a lódarazsak leginkább az ember szempontjából kártékony rovarokkal táplálkoznak, főként legyekkel. Az áldozatnak legtöbbször csak a legizmosabb részét, a torát fogyasztják el. Míg tavasszal aktívan kutatnak a kétszárnyúak után, nyáron és ősszel, amikor a kolónia mérete a legnagyobb, már más darazsakat, nektárt, gyümölcsöket, sőt akár dögöket is esznek. Ilyenkor nem ritka, hogy megkívánják a kirándulók hátizsákjaiban rejlő finomságokat is. Ha a padlásunkon őket találjuk biztos, ami biztos ne piszkáljuk, mivel a fészket őrök védik.
Lódarázs (Vespa crabro) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Nézzük a szelídebb lakótársakat!
A gyakori lopódarázs (Sceliphron destillatorium) ijesztő kinézete ellenére egyáltalán nem agresszív. Rá igazán illik a darázsderekú kifejezés, nevét egyébként lopótökre emlékeztető potroháról kapta. Az akár 30 sejtből álló fészkét, sárból vagy agyagból tapasztja össze egyetlen tömbbé, ideális helyszínek lehetnek az építkezéshez a szikla- vagy falrepedések, a fatörzsek, a padlások. Egy-egy kis bölcső 3 centiméter magas, átmérője 1 centiméter körüli. Ha elkészült a sejt, egy megbénított pókkal „béleli ki” az alját, majd rákerül a darázspete. A kikelő lárva ellátására még további áldozatokat hoz a nőstény, majd lezárja a tetejét. Jöhet a következő. A petékből kikelő lárvák körülbelül két hét alatt felélik a raktárkészletüket, bebábozódnak, így telelnek át. A következő évben kikelő darazsak ártalmatlan pollen- és nektárfogyasztók.
Lopódarázs (Sceliphron destillatorium) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Magyarországon a 90-es években bukkant fel a barnalábú lopódarázs (Sceliphron curvatum), mely nagy utat tett meg Ázsiából. Hosszúkás, hordóalakú ivadékbölcsőit, hazai rokonával ellentétben, sohasem ragasztja egy nagy tömbbe.
Barnalábú lopódarázs (Sceliphron curvatum) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Ha zümmögés pár percre alábbhagy motoszkálásra, neszezésre figyelhetünk fel a sarokból. Mi lehet az?
Egy népes házi egér (Mus musculus) család. Míg a természetben főleg magvakat és rovarokat fogyasztanak, ha beköltöznek hozzánk, gyakorlatilag mindent megesznek. A fűtött házakban egész évben szaporodhatnak. A születéskor mindösszesen 1 grammos kisegerek, csupaszon és vakon jönnek világra, egy alomban átlagosan 5-7 testvér nevelődik. Három hét szoptatási idő után önállósodnak is, 2-3 hónaposan pedig már maguk is szülővé válhatnak. Élettartamuk 2-3 év. Ha nem szerzünk be időben egy macskát, hamar ellepik a házat!
Házi egér (Mus musculus) (Fotó: Sípos Bánk Botond)
Éjszakára megszűnik a zümmögés, helyette ijesztő rikoltozás (kju-vitt, kju-vitt) hallatszik…
Míg a görögöknél Pallasz Athéné istennő szent madaraként tisztelik, az egyik legkisebb termetű baglyunkat, nálunk csak „halálmadárként” emlegetik az alföldi tanyavilágban. A kuvik (Athene noctua) kifejezetten kedveli az ember társaságát. Előszeretettel költ padlásokon, de fészket nem épít. Hazai gúnynevére alaptalanul szolgált rá: a nagybeteg vagy már éppen haldokló ember mellett gyakorta virrasztottak a családtagok gyertya-, később lámpafénynél, mely odavonzotta az éjszakai rovarokat, és persze a rájuk áhítozó kuvikot is! Az éjszakai hatlábúak mellett kistermetű emlősöket és madarakat is fogyaszt. A többi bagolytól eltérően gyakran nappal is aktív.
Kuvik (Athene noctua) (Fotó: Székely Ágnes)
A leírásban szereplő fajokról bővebben is olvashatnak:
https://mttmuzeum.blog.hu/2015/06/04/papirgyar_es_darazsgyar_a_honap_mutargya_junius
https://mttmuzeum.blog.hu/2018/07/11/lopodarazsak_hatartalanul
https://hu.wikipedia.org/wiki/Házi_egér
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-athnoc
Szöveg: Székely Ágnes