Szöveg: Kovács Tibor, Babocsay Gergely
fotók: Kovács Tibor
2023.01.10.
2022 novemberének első szombatján a mátrai Csatorna-patak völgyének felső szakaszán – amely a „Szalamandra (Salamandra salamandra) szülő szeánsz a mátrai Remete-bérc alatt” című bejegyzés helyszíne is – eső után, kellemesen meleg, párás őszi időben 15 szalamandra-példányt figyeltünk meg a természetközeli környezetben. Az élőhelyükön magukat jól érző valódi színfoltok mesébe illő, idilli fotók készítését inspirálták.
Egy fatörzsön pózoló, valószínűleg hím példány harkálytintagombák társaságában és a „gombák őre” az óvatos becserkészést követően
Egy enyhén narancsfoltos változat; a foltmintázat egyedi, így az egyes példányok a fotók segítségével azonosíthatók – ő nem azonos a korábbi blogban szereplővel
Van, aki az idős hegyi juharokat szereti, mint mi, és nem fél a magasságtól sem. Az őszi párosodás ideján a hímek gyakran kapaszkodnak fel magaslatokra, köztük ferdén álló fák törzsének alsó, lankásabb részére
Vasárnap a Parádhoz tartozó Ilona-völgyben, a patak mentén az Erzsébet szállótól egészen a vízesésig nem találkoztunk szalamandrával. Az előző nap tükrében a dolog igencsak meglepő volt, mivel az időjárási körülmények szinte azonosak voltak. Mondjuk, itt a helyzet más, mint a csak turista ösvényen járható Csatorna-völgyben. A magas vízesés köztudottan „búcsújáró” hely, ráadásul a turistajelzés hosszú szakaszon az aszfaltúton halad, ahol a nem kifejezetten kiránduló idő miatt viszonylag gyér autóforgalom is sokszoros lehúzódásra kényszerítette a gyalogosokat. A látványossághoz közeledve kiírás jelezte, hogy a patak környékén vágják az erdőt, amit az út menti farakások is igazoltak. Ezeket már nem volt kedvünk lefotózni.
Figyelmeztető „tábla” és a különleges vízesés
A természeti szépség megtekintése után kiránduló csapatunk figyelme a szalamandrák korábban tapasztalt hiányára összpontosult, aminek sajnos a műút bitumenén találtuk meg a részbeni magyarázatát. Az itt következő fotók dokumentációs céllal készültek, az érzékenyebb lelkű olvasók ne nézzék meg őket.
Négy elgázolt példány egy 320 méteres szakaszon belül. Érdekes, mivel odafelé háromdimenziós élőket kerestünk, ezeket akkor nem vettük észre
A halálos útszakasz (Google Satellite)
Nem valószínű, hogy az elpusztult példányok gyalogosok áldozatai lennének, lévén, hogy alaposan ki voltak lapítva. A Szent István csevicekútnál van egy behajtani tilos tábla, de aznapi sétánk során tapasztalhattuk, hogy ezt többen is figyelmen kívül hagyják, ráadásul az általunk megfigyelt gyilkos útszakasz az előtt található. Ide és több további ponton magyarázó szöveggel és piktogrammokkal ellátott táblákat kellene kihelyezni: Vigyázat, sétáló szalamandrák!
Ugyanakkor, amíg még nem késő, a szalamandrák által lakott patakvölgyeket országos szinten el kellene zárni a közúti forgalom elől, illetve ahol nem megoldható a forgalom elterelése, meg kell akadályozni, hogy az állatok az úttestre jussanak. Ott pedig, ahol gyalogos ösvény a patakmederben halad, és sok a kiránduló, meggondolandó lenne a turistaösvényt a meder felett biztonságos pallósoron átvezetni ezzel megakadályozva az alzat felkavarását, vízének elszennyezését, valamint a közvetlen környezet letaposását.
Mint arról korábban írtuk, a foltos szalamandra a klímaváltozás egyik lehetséges vesztese. Ezzel együtt a fő veszélyeztetője az élőhelyeik pusztulása, de egyedeinek halála az utakon ugyancsak hozzájárul a populációinak hanyatlásához. Élőhelyeik csökkenésének szomorú példája egy szombati nap (2022.december10.) tapasztalata. A Kékes alatti Jávoros-forrásnál friss bükkfarakások sorakoztak, a hatalmas keréknyomok pedig egy déli kitettségű tarvágáshoz vezettek 930 méteren, a Csatorna-patak, a szalamandrák fontos szaporodóhelyének vízgyűjtőjén.
Az árulkodó farakások, és ahova a nyomok vezetnek: számos hatalmas bükk halóhelye
kör”panoráma” videó a letermelt erdőről
Magyarországon a foltos szalamandra középhegységi hűvös mikroklímájú erdőkben fordul elő, elsősorban gyertyános tölgyesekben és bükkösökben. Mivel jól fejlett lárváit a vízbe szüli, szüksége van állandó vízhozamú, tiszta, oxigéndús vizű patakokra. Emiatt leginkább a mély patakvölgyekben találkozhatunk velük a leggyakrabban, ami nem jelenti azt, hogy a szaporodáási időszakon kívül nem távolodik el a víztől. Minél kiterjedtebbek az öreg, nyirkos erdők, annál nagyobb területet népesít be. Épp ezért ezt a különleges kétéltűt nagyon rosszul érinti a számára kedvező, előrehaladott korú zárt erdők levágása, különösen a szaporodó helyeit biztosító patakvölgyek forrása körül vagy azok vízgyűjtő területén. Fontos tehát, hogy élőhelyeinek fáit ne vagy a lehető legkisebb mértékben hasznosítsuk. Erdeink igen szűk hányadát teszik ki ezek az élőhelyek. Érintetlenül hagyásuk sokkal több értéket őriz meg, mint a pillanatnyi haszon, amit a fa értékesítése teremt. A hazai kétéltűek közül a gyepi béka (Rana temporaria), a sárgahasú unka (Bombina variegata) és a 2023-ban az év kétéltűjének megválasztott alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris) osztozik (lásd második hivatkozás). Mindegyikük ritka hegyvidéki faj Magyarországon, melyeknek határainkon belüli fennmaradását a hűvös erdei élőhelyeik elvesztése és ezzel együtt hatva a klímaváltozás veszélyezteti.
Utószók
„Egy élet a bolygónkon” című 2020-as filmjében David Attenborough 93 év tapasztalatait összegezve (higgyünk neki, nála jobban nem sokan ismerik bolygónk természetének pusztulását) az utolsó, az emberiséget megmentő lehetőségek közt említi az erdők irtásának megszüntetését, és nem „csak” a trópusi őserdőkről beszél!
Elgondolkodtató, hogy a széndioxid megkötő, oxigéntermelő, árnyékot adó, vízvisszatartó hatalmas fáinkat vágjuk a közismerten ránk települő globális felmelegedés ellenére. Jankó et al. 2022-es tanulmánya szerint ”A klímaváltozást is figyelembe vevő erdőkezelési gyakorlatok még gyerekcipőben járnak Magyarországon: a válaszadók mindössze 16 %-a felelt úgy, hogy alkalmaz adaptív gazdálkodási módokat.” Akiket érdekel a cikk további, igen tanulságos része, azok itt olvashatják:
Hivatkozások:
https://matramuzeum.nhmus.hu/hu/blog/kt_salamandra
David Attenborough (2020): Egy élet a bolygónkon
https://www.netflix.com/hu/title/80216393
Jankó F., Bertalan L., Pappné Vancsó J., Németh N., Hoschek M., Lakatos M. & Móricz N. (2022): Seeing, believing, acting: climate change attitudes and adaptation of Hungarian forest managers. – iForest, Biogeosciences and Forestry, 15: 509–518.