Szalamandra szülő szeánsz a mátrai Remete-bérc alatt

Szöveg, fotók, videók: Kovács Tibor, Babocsay Gergely kiegészítéseivel

Idén április 24-én szokásos szabad hétvégi Kékes-csúcs túrámat csináltam. Előző nap sok eső volt, így kellemes párás és langyos időben indultam. A kék háromszög ösvényen elhagyva a Bukfenc-kutat megjelent az első foltos szalamandra (Salamandra salamandra) – ez mindig egy kis izgalommal tölt el. A kedves és látványos védett fajt okostelefonommal fotózni szoktam, így a pontos megtalálási helyét, dátumát is rögzítem, ami aztán akár több adatbázisban is hasznosul: Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma, Bükki Nemzeti Park, a Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya. Korábbi, ezúti „csúcsom” 6 példány volt. Kisvártatva megjelent a következő példány, majd még egy és még egy. Közben az erdészeti út keresztezése után lekanyarodtam a Csatorna-patakhoz, ahol álkérészeket vizsgálok, és itt már láttam, hogy nem akármilyen eseménybe futottam bele. Az elém táruló kép annyira meglepő volt, úgy magával ragadott, hogy csak készítettem és készítettem a fotókat, videókat, hogy megörökítsem és megoszthassam a különleges eseményt: a szalamandrák tömeges szülését a patak Remete-bérc alatti részén – közben az idő megszűnt létezni. A képeket lementve a végeredmény 102 példány lett a 700 méteres szakaszon, ebből 8 az ösvényen és 94 a pataknál, 200 méteren.

 

 
A találkozón csak felnőtt példányok voltak, a fiatal egyed fotója május 21-én készült

 

Fiatal példányok ritkán kerülnek szem elé, valószínűleg azért, mert rejtettebben élnek, valamint a felnőttekkel is többnyire inkább a párzás és a lárvafiallás idején futunk össze, amelyekből a fiatalok értelemszerűen még kimaradnak.

 

Ilyet még nem láttam a Mátrában, egy narancsfoltos színváltozat (a szalamandrákat nem szabad megfogni, az óvatos kézben tartás csak a méretarányok és a dokumentálás miatt történt)

 

A narancsos vagy pirosas foltú egyedek meglehetősen ritkák, és nem mindenhonnan ismertek. A legtöbbet a Börzsönyben észlelik, de a Mátrában is akad olykor egy-egy.

 

A második, turista ösvényen fotózott példány gilisztát nyeldekelt

 

Ez is május 21-es fotó, először azt gondoltam eltaposták és a bele jött ki a száján, de amikor hozzáértem, megmozdult és a hatalmas fehércsíkos meztelencsigát – Limax cinereoniger – kiöklendezte; köszönet a határozásért Varga Andrásnak és Páll-Gergely Barnának!

 

A szalamandra lassú mozgású állat, de ha valamit el kell kapni, nyelvét villámgyorsan kicsapja. Ennek ellenére inkább a környezetében gyakori csigákat, gilisztákat eszi a leggyakrabban, de zsákmányol ízeltlábúakat is.

 

Hatan egy nagyobb medencében

 

A kifejlett szalamandrának nincs a lárváéhoz hasonló, az úszást segítő farokvitorlája, sőt a farka is a testéhez hasonlóan hengeres, így a vízben meglehetősen sután mozog, de azért nem fullad bele. A nőstények emiatt úgy szülnek, hogy a sekély patakrészekben valamibe belekapaszkodnak, és csak a testük hátsó részét merítik a vízbe, így engedve a már úszni képes lárvákat a vízbe.

Az alábbi videókon egy-egy „szülőszoba”, kiszélesedett és meglassult folyású medence hat-hat kismamája látható:

Videó 1

Videó 2

 

Ez a kopoltyús lárvácskát az Áldozó-patakban fotóztam május 19-én

 

A foltos szalamandra nem petéket rak, hanem már jól úszó, lábakkal rendelkező lárvát fial. A lárváknak feltűnő külső kopoltyúja van, amely csak az átalakulásukkor fejlődik vissza, de lárvakoruk végén már tüdővel és kopoltyúval is lélegeznek. Az átalakult szalamandrák június végétől kezdődően hagyják el a vizet.

 

Egy különleges, „oldalfeliratos” példány

 

A szalamandrák foltmintázata már az átalakulást megelőzően a vízben elkezd kialakulni, és ismereteink szerint egész életükben megmaradóan egyedi, így az egyes példányok azonosíthatók általuk. Ma már léteznek szalamandraegyed-felismerő szoftverek is.

 

Biztonságos átkelő az erdészeti út alatt

 

Utószó 1

Sajnos elmondható, hogy a globális felmelegedés „vesztesei” közé tartozik a foltos szalamandra is. Csapadék hiányában a szaporodó helyek kiszáradnak és így állományaik léte bizonytalanná válik, akár meg is semmisülhet. Az idei év során több, eddig állandó vízfolyás szűnt meg a Mátra területén is. Régóta közismert, hogy a faj itteni élőhelyein a vizek szennyeződése ritka, így leginkább az erdők “tarvágása” veszélyeztetheti a populációk fennmaradását. Bár erre több erdészeti témájú tanulmány is felhívja a figyelmet (BARTHA & KOVÁCS 2000, BARTHA et al. 2000), és a faj lelőhelyei is elég jól ismertek (SOLTI & VARGA 1981, HARMOS & MAGOS 2022), ennek ellenére több tenyészőhelyükön történt meg patakok forrás szinttáján és felső szakaszán a fák letermelése az elmúlt években! Az árnyékoló faállomány kivágásával az élőhely jellege teljesen átalakul: a mikroklíma megváltozik, a víz felmelegszik, oldott oxigén tartalma csökken, párolog, amit az akadálytalan szélmozgás még csak fokoz, ezzel a vízhozam is egyre kisebb és idővel megszűnik szalamandra-élőhelynek lenni. Ha mindezek az erdőirtások megtörténhettek a korábbi törvényi szabályozás mellett, mire számíthatunk a most bevezetett enyhítő szabályok után? Ne feledjük, védett faj – pénzben kifejezett természetvédelmi értéke példányonként 50 000 Ft – populációiról van szó!

Több évtizedes természetbúvárkodásom mára ide vezetett: be kell látnunk, hogy a klímaválság megoldásának egyik kulcsfontosságú feladata a fák és a még meglévő erdők fokozott védelme és új őshonos fafajokból álló erdők telepítése. Legyenek szétválasztva a természetvédelmi célú erdők megnövelt területtel, és az ipari, tüzelési célú erdők, de a faanyagnak mielőbb ki kell kerülnie tüzelő pozíciójából!

 

Utószó 2

Augusztus 13-án újból a Csatorna-patak völgyében jártam, és a második videó koordinátái alapján visszakerestem az egyik szülőmedencét. Az áprilisi vízszint 8,5 cm-rel volt magasabb! De még volt víz, és egy kis keresgélés után a több szétrebbenő példányból le is fotóztam egyet, aminek a születésénél talán jelen voltam:

 

További információk: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/foltos-szalamandra

 

Hivatkozások:

BARTHA D. & KOVÁCS T. (2000): Források és kisvízfolyások jellemző növény- és állatvilága. – In: FRANK T. (ed.): Természet-Erdő-Gazdálkodás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, pp. 108–112.

BARTHA D., KOVÁCS T. & FRANK T. (2000): Az erdei vizek, mint élőhelyek. – In: FRANK T. (ed.): Természet-Erdő-Gazdálkodás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, p. 108.

HARMOS K. & MAGOS G. (2021): Bombina. Kétéltűek és hüllők védelme a Mátrában. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 200 pp.

SOLTI B. & VARGA A. (1981): A Mátra-hegység kétéltűi. – Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 7: 81–101.

Rovat: