Most kivételesen ne az araszoló, szárazág-imitátorokra gondoljunk! Képzeljünk magunk elé gyönyörű bársonyfekete hatlábúakat, akik sárga összetett szemmel nézik a világot, miközben „csókos-piros” szájukkal rágcsálnak fagyal- vagy friss orgonalevelet. Ők a perui ördög botsáskák (Peruphasma schultei). Ha kézbe vesszük őket, felvillantják csökevényes, piros szárnyaikat, melyek maximum a támadók vagy a gyerekek elijesztésére szolgálnak, repülésre alkalmatlanok. E sátáni megjelenés ehetetlen mivoltukat jelzi. (Mérgező tápnövényeik anyagait beépítik szervezetükbe.)
Ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi őket, azaz ránézésre megkülönböztethetőek a nemek. A nőstények nagyobb termetűek, lomhábbak, a hímek kisebbek, karcsúbbak és sokkal fürgébbek („fotózhatatlanabbak”). Mindkét nem potrohát legtöbbször behajlítva tartja, mintha valami veszedelmes skorpióval állnánk szemben. Erre a mutatványra már kis korukban is képesek. A petéből frissen kikelt „bababotsáskák” egyébként mindenkit elbűvölnek, még a viszolygók is kézbe merik venni őket.
Tartásuk pofonegyszerű. Végy egy zárható, jól szellőző terráriumot (ötliteres befőttesüveg + szúnyogháló), tegyél az aljára talajt (tőzeg, kókuszrost), egy kisméretű vizes edénybe pedig mehet is a táplálék! A fagyal Magyarországon „télálló”, azaz egész évben képes jóllakatni sáskáinkat, de tavasztól őszig felválthatjuk a változatosság kedvéért orgonával, szederrel.
Perui ördögbotsáska (Peruphasma schultei) hím
Perui ördögbotsáska (Peruphasma schultei) nőstény
Perui ördögbotsáska (Peruphasma schultei) fiatal példány
Szöveg: Székely Ágnes
Kép: Székely Ágnes