A vitrin álló részében a magyarországi poloskák főbb csoportjai, míg az alsó részben külföldi poloskák és kabócák láthatók.
A poloskák (Heteroptera) és a kabócák (Auchenorrhyncha) a rovarok (Insecta) osztályán belül, a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartoznak a növénytetvek (Sternorrhyncha) és a mohaszipókások (Coleorrhyncha) mellett. A poloskák, kabócák és növénytetvek (levéltetvek) igen fajgazdag csoportok (összesen 50-80 ezer fajjal), míg a mohaszipókások összes fajszáma nem haladja meg a 25-öt. Míg az előző három csoport fajai Magyarországon is meglehetősen nagy fajszámban találhatók meg, addig az utóbbiak kizárólag Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia néhány pontján fordulnak elő.
Testméretük az 1 mm-től a 15 cm-ig terjedhet. Szúró-szívó szájszervük, úgynevezett szipókájuk van, amellyel leginkább növényi nedveket szívogatnak, de a poloskák között több faj ragadozó (más rovarok testnedveit szívogatják) életmódot folytat vagy éppen vérszívó. Lárvájuk az úgynevezett nimfa, mely a kifejlett állat „lekicsinyített” mása, azonban nem képes a szaporodásra.
A legtöbb faj szárazföldi életmódú, de egyes fajok a víz alatt vagy a víz felületén élnek. A poloskák, kabócák és növénytetvek számos faja jelentős mezőgazdasági kártevő (pl. zöld vándorpoloska, amerikai lepkekabóca, alma-levéltetű), vagy komoly népegészségügyi hatása van (pl. ágyi poloska).
Szöveg: Dr. Kiss Ádám
Kép: Magyar Balázs