A vitrinben magyarországi lepkék láthatók. Az álló részben az úgynevezett „nappali” lepkék, míg az alsó részben az „éjjeli” lepkék és a molylepkék.
A lepkék (Lepidoptera) rendje a rovarok (Insecta) osztályának egyik legnagyobb csoportja, több mint 150 000 ismert fajjal. Legközelebbi rokonaik a tegzesek (Trichoptera). Hagyományosan két csoportra osztják a lepkéket: nagy lepkék (Macrolepidoptera) és molylepkék (Microlepidoptera). Azonban ez a csoportosítás nem tükrözi a rokonsági viszonyokat. Ugyanúgy, mint az aktivitás szerinti felosztásuk, azaz „nappali” és „éjjeli” lepkék, ugyanis egyes „éjjeli” fajok nappal és/vagy szürkületkor/hajnalban is aktívak.
A „nappali” lepkéknek bunkós csápjuk van, míg az „éjjeli” lepkéknek fonalas, fésűs, fűrészes, tollas csápjuk van, olykor a hímeknek és a nőstényeknek eltérő szerkezetű.
Két pár szárnyukat tetőcserépszerűen, apró kitinpikkelyek (hímpor) borítják, bár egyes csoportok fajainál (szitkárok, szenderek, tarkalepkék), a szárnyon több-kevesebb pikkelymentes régió is megfigyelhető. Szárnyfesztávolságuk a néhány mm-től a 30 cm-ig terjed. A lepkék szájszerve a pödörnyelv, amivel nektárt szívogatnak, de egyes „trópusi” fajok vérszívásra is képesek. Azonban egyes ősi molyoknak rágó szájszerve van, míg más fajoknak pedig egyáltalán nincs is pödörnyelve, így lepke alakban nem is táplálkoznak.
A lepkék lárvája a hernyó, 3 pár torlábbal, 1 pár állábbal és 1 pár far- vagy tolólábbal. A potrohlábak száma változó, de sosem fordul elő az összes szelvényen (vö. álhernyó – levéldarazsak lárvája). A hernyók növényi részekkel táplálkoznak, de egyes fajai ragadozók és/vagy kannibálok, vagy éppen a víz alatti életmódhoz alkalmazkodtak. A hernyók talaj felett, növényi törmelékek között szövedékben, vagy szövedék nélkül esetleg a talajban bábozódnak. A bábon már láthatók a leendő lepke egyes testrészei. A frissen kikelt lepke szárnya puha, gyűrött, amibe rövid időn belül testnedvet pumpál, aminek hatására a lepke szárnya kifeszül. Azonban egyes, főleg kora tavaszi fajoknál vagy magashegyi fajoknál a nőstények szárnya csökevényes vagy hiányzik.
A lepkék általában rövid életűek, 1-2 nap, esetleg 1-2 hét, de a szenderek között előfordulnak pár hónapig is élő fajok. A lepkék kifejlett alakban is áttelelhetnek, ilyenkor az első tavaszi napsugarak előcsalogathatják őket, de a pete, hernyó és a báb is alkalmas a téli hideg átvészelésére. Egyes fajok hernyói, lepkéi a nyári nagy melegben „nyaralni” mennek.
Szöveg: Dr. Kiss Ádám
Kép: Magyar Balázs