Magyarországi kérészek és álkérészek

A kérészek és álkérészek nem taroznak a fajgazdag hazai rovarrendek közé, fajaik száma nem éri el a 100-at illetve a 80-at. Természetvédelmi szempontból mégis kiemelt jelentőségűek, mivel folyóvizeink minőségének –  természetes voltának –  legjobb jelzői. Ebből adódóan sajnos a XX. század során egy kérészfaj, a pajzsoskérész (Prosopistoma pennigerum) (Maros, Tisza) és 3 álkérészfaj (Duna) már kipusztult hazánkból, és az utóbbiak közül kettő nagy folyókban és folyamokban élő faj a földről is! A tiszavirág (Palingenia longicauda) és dunavirág (Ephoron virgo) európa nyugati folyóiból tűnt el, nálunk szerencsére még néhány nagy vízfolyásunkban megtalálhatók. Számos, a Földön illetve Európa szerte veszélyeztetett kérész és álkérész populációja él még Magyarországon, a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak: a szakadó partokhoz kötődő tiszavirág és dunavirág, a homokpalajokon élő barna kérész (Ametropus fragilis) és az Isoptena serricornis; a kisvízfolyásokban élő karéliai kérész (Eurylophella karelica), a Rhabdiopterix acuminata és a R. hamulata; a meanderező hegylábi-síkvidéki folyószakaszok fajai, a Keffermüller denevérszárnyú kérésze (Oligoneuriella keffermuellerae), a könnyed kérész (Isonychia ignota), a Neoephemera maxima, az Agnetina elegantula, a Besdolus ventralis és a Marthamea vittripennis. Legértékesebb vizeink a Rába, a Tisza felső szakasza, az Ipoly, az Őrség és Kerka-vidék kisvízfolyásai. E vízfolyások védelmével kiemelkedő szerepünk van a fenti fajok populációinak megőrzésében!

Szöveg: Kovács Tibor

Kép: Kovács Tibor