Az ember, mint intelligens faj, mindig is arra törekedett, hogy életkörülményeit könnyebbé tegye. Ennek érdekében készítette eszközeit a rendelkezésére álló anyagokból, az általa ismert technológia alapján. Adott kor technológiai vívmányai jelen voltak az élet minden területén: az élelmiszer előteremtésében, tárolásában, az építészetben, a hadviselésben és a művészetben is. A különböző eszközök és technológiák a kereskedelem révén terjedtek egyik csoportról a másikra. A fejlődés sebességét és irányát pedig a településmaradványok, valamint a temetkezési helyek feltárása során gyűjtött információkból tudjuk meghatározni.
Az eszközkészítés egyik ősi módja, a kövek, valamint az elejtett állatok csontjainak megmunkálása. Átfúrt, kilyukasztott csontdarabok már a kőkori régészeti feltárásokból is előkerültek. Ilyen például az a barlangi medve combcsont töredék, melyet az ősember több helyen átlyukasztott és feltehetően rituális eseményeken hangszerként használt. A lelet a Bükkből, az Istállós-kői-barlangból került elő.
Több ezer éves, csontból készült eszközöket az MM Mátra Múzeuma földtani gyűjteménye is rejt. Ezek gímszarvas (Cervus elaphus) agancstövéből készült eszközök, melyeket a rózsa fölött 2-3 cm-rel átfúrtak. A lyukba fadarabot illesztve ezeket az eszközöket nagy valószínűséggel kapaként, esetleg az elejtett állatok csontjának feltöréséhez, megmunkálásához baltaként használhatták.
Bronzkori agancskapa Atkát, Halomalja lelőhelyről. A tárgy az MTM Mátra Múzeuma Természettudományos élményterében van kiállítva
A képen látható eszköz Atkár, Halomalja lelőhelyről került elő. Ez a lelőhely az 1960-as évek óta ismert. A csonteszközök mellett kerámiatöredékeket, valamint bronzból készült eszközöket is találtak itt. Az előkerült tárgyleletek a régészek kutatásai alapján a hatvani kultúrának nevezett embercsoporthoz tartoztak. A leletek a kora-bronzkorból származnak, vagyis készítőik i.e. a 20-18. században élhettek. Erődített településeik, a tellek Nógrádtól a Mátrán át a Bükk területéig fellelhetők. Gazdálkodásukban egyforma szerepet tölthetett be a földművelés és a nagyállattartás. Földjeiket általában csonteszközökkel művelték meg, a bronz inkább csak ékszer, vagy hatalmi szimbólumként volt jelen társadalmukban. A követ még használták kőbalták, csákányok, vésők, őrlőkövek, fenőkövek formájában. Kézzel tapasztott edényeik szépen, gondosan kidolgozottak, készítettek dísz- és házi kerámiát is. Mindkét kerámia típusnak a formakincse jellegzetes. Temetkezési típusuk hamvasztásos volt. Halottaikat szórthamvasan vagy urnába helyezve temették el, amit egy tállal fedtek be
Forrás:
Kozák Éva 1964. Atkár, Nagyréde és Gyöngyöspata régészeti lelőhelyei. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis 2. 141-150.
S. Koós Judit 1992. Miskolc és környéke korai és középső bronzkora. In: Rémiás Tibor (szerk.): Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből. 531.
Szöveg: Fodor Rozália
Kép: Magyar Balázs