Gyöngyösi Phőnix eredeti kéziratok
1917. május 21-én, a világháború harmadik évében, Gyöngyösön pusztító erővel „röppent fel a vörös kakas”. A kórház mosókonyhájából kipattanó szikra meggyújtotta az épület tetejét, és a tomboló szélviharban percek alatt lángtengerré változtatta a várost. A teljes belső terület – egy fejlődésben lévő, virágzó századeleji kisváros szíve – kiégett. 580 ház semmisült meg, a lakosság 40 százaléka, több mint 8000 ember maradt hajléktalanul, tizenegyen veszítették életüket.
A katasztrófa hallatán országos mozgalom bontakozott ki a gondok enyhítésére. Magánemberek, vállalatok, iskolák, települések fogtak össze, s küldtek anyagi, vagy természetbeni támogatást. Hoztak cukrot, lisztet, bútorokat, ki mit tudott, hogy a fedél nélkül maradottaknak segítsen. Május 23-án délután IV. Károly király és Zita királyné is a városba látogatott.
A Gyöngyösi Lapok főszerkesztője, Székely Jenő egy jótékonysági kiadvány létrehozását határozta el. A könyv életre hívásához felkérte a kor legjelentősebb politikusait, egyházi vezetőit, ismert művészeit, hogy írjanak pár sort Gyöngyösről, Gyöngyösnek, a gyöngyösi embereknek. A felkérésnek eleget téve jöttek a levelek versben és prózában, tele biztatással. A sort maga a király nyitotta, de Jászai Maritól Gárdonyi Gézáig a kor szinte valamennyi jeles közéleti személyisége hozzájárult az album létrejöttéhez, mely a Gyöngyösi Phőnix címet kapta, s melynek bevételét a tűzkárosultak javára fordították. Ettől kezdve a Főnix, a hamvaiból mindig szebben újjászülető mitikus madár a város metaforájává vált.
Csaknem 90 évvel a katasztrófa után 2006-ban egy árverés során előkerültek a Gyöngyösi Phőnix című kötet eredeti kéziratai. A kötet száz dokumentuma között olyan személyiségek saját kezű írása, verse, novellája, jókívánságokat tartalmazó levelei szerepelnek, mint IV. Károly király, Zita királyné, József főherceg, Gárdonyi Géza, Szép Ernő vagy Blaha Lujza.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Báryné Dr. Gál Edit
Szent Erzsébet templom leletanyagát bemutató terem
Gyöngyös központjában, a Mátrába vivő 24-es út mellett áll a Szent Erzsébet templom, a hozzá kapcsolódó egykori ispotály (később általános iskola) épületével. Építéstörténetéről nagyon keveset tudunk. Neve a korai időktől fogva összekapcsolódott az ispotály szóval, amely az elesettek, a szegények menhelye volt, s melyek a leggyakrabban Szent Erzsébetet választották patrónusul. Az épületet az 1600-as évek elején gabona raktározására használták. 1645-ben tatarozták, majd újólag felszentelték a templomot. Az első igazán nagy átépítés 1775-1779 között történt, amikor Quadri Kristóf vezetésével felújították a szentélyt, új kriptát építettek és a nyugati zárófal elé tornyot emeltek. Ezt követően csak 50 évvel később, 1828-ban újították fel ismét az épületet, s ekkor a 18. században létrehozott kriptát teljesen lezárták. 1788-89-ben ugyanis II. József rendeletét végrehajtva -melynek értelmében a kriptákat a fertőzés veszélye miatt meg kell szüntetni- a Szent Erzsébet templom kriptáját is lezárták. Ezt követően ugyanis a legkorábbi bizonyítható temetési dátum 1800 volt, s folyamatos a használat 1828-ig. Ekkor már azonban a külső lejáraton vitték a halottakat a sírüregbe, s a koporsókat is csak egymás tetejére pakolták. Amikor megtelt egy-egy rész, téglafalat húztak elé. Ezt az állapotot találtuk meg 1992-ben.
Amikor 1992-ben megkezdődtek a Szent Erzsébet templom felújítási munkálatai, a szentély alatt befalazott kriptát „találtak”. Ekkor az épület dél-keleti oldalán nyíló, addig elfalazott külső lejáraton jutottunk az egykori temetkezési helyre. A kripta északi oldala teljes hosszában és kb. 2 méter szélességben le volt falazva, s mint később kiderült e mögött is egymásra pakolt több tucat koporsó rejtőzött. Ugyanezt figyelhettük meg a déli oldalon, de ott csak kb. 2 méter hosszúságban húzódott a fal. Néhány használati tárgyat is találtunk teljesen rendezetlenül a lejárat mellé szórva (szétszedett zöldmázas kályhát, gyöngyösi kapát, edényeket), melyekről nem derült ki, hogy mikor és miért kerültek oda.
A múzeum kastélyának lévő helytörténeti kiállításán azokat a viseleti darabok láthatók, amelyeket akkor sikerült megmentenünk. Szilcz Ágnes, Sterbetz Katalin, Imre Andrea, Bakó Ádámné és Deák Endre restaurátoroknak köszönhető, hogy ezeket a tárgyakat ma, ha csak töredékes formában is, de be tudjuk mutatni a nagyközönségnek.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Magyar Balázs
Aranyozott-pitykés dolmánytöredék
Gyöngyösön a 19. század elején is a férfiak felül szűk, sujtásokkal díszített nadrágot, csákóra vágott ezüstgombos, gyöngyösi posztóból készült dolmányt viseltek, melyre díszítésként övet, vagy zsinórt tettek. Általánosan elterjedt a nyaksál – amely esetünkben mindig selyemből készült -, melyet kétszer körbetekerve és megkötve hordtak. A lábra csizma került.
Az itt nyugvók szinte mindegyike nemes ember volt, többen közülük megbecsült elöljárói a városnak. Mórocz Mihály többször is ült Gyöngyös főbírói székében. Először 1809 és 1815 között, azután 1820-tól 1824-ig, végül 1830-tól 1833-ig volt főbíró. Az ő koporsójából került elő ez a kékposztó dolmány, 14 pár arannyal bevont pitykegombbal, a 18. századtól ismét divatba jövő kettős szárú zsinórozással. Alapanyaga valószínűleg a helybéli csapóknál készült. A restaurálás során csak a dolmány elejét sikerült megmenteni. Szintén ennek során derült fény a gombok aranyozására, amelyből csak egy-kettőt sikerült „láthatóan” megmenteni. A dolmánytöredék a múzeum kastélyában lévő helytörténeti kiállításban látható.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Magyar Balázs
Csizma töredék
Egybeszabott, oldalvarrott csizmatöredék. A talpbőr marha bőrből, a csizma eleje borjúbőrből készült. Talpbélésébe fa erősítést tettek, ettől vált "recsegőssé". Sarkát négy bőrlapocskából építették, melyet kézzel faragott faszegekkel erősítettek fel, illetve középen egy fém szeggel rögzítettek. A csizmaszár kialakítása a 18. század végére, 19. század elejére jellemző szív alakú megformálás.
Sajnos a megmentett darab nem volt olyan állapotban, hogy össze lehessen állítani eredeti formájára, így csupán részeiben tudjuk megmutatni, hogyan álltak össze ezek a lábbelik. Ezért a rajzon látható milyen lehetett eredeti állapotában a darab.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Magyar Balázs
A gyöngyösi Szent Kereszt céh kancsója - 1824
A céhek belső életét áthatotta a vallásosság és az emberbaráti törekvés. Oltárokat emeltek, segítették az özvegyeket és az árvákat. Az iparos céhek mellett gyöngyösön nagy hagyománya volt a vallásos céheknek, az ún. confraternitásoknak is. Egyik közülük a Szent Kereszt céh volt. Zöld mázas, rátéres díszítésű céhkancsójának két oldalán egy-egy kereszt motívum jelenik meg. Külön érdekességea tárgynak a kancsó elején, a kiöntő alatt látható 1824-es évszámot viselő kétfejű sas motívum, amelynek nyakát és kardot tartó két lábát utólag elvágták, a hagyomány szerint a Habsburg-ellenes érzelmek kifejezéseként. A fül alatti felirat: „Szent Kereszt céhibe lesz ez a pintesz.”
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
A gyöngyösi molnár céh mesterlevele – 1861-ből
A mesterlevél egy olyan bizonyító jellegű irat volt, amelyet a remeklést sikeresen teljesítő, a céhbe újonnan befogadott mester kapott. Ezek a mesterlevelek a 18-19. században már előre nyomtatott, egyszerű sokszorosítványok voltak, ahol már csak a nevet és a lakohelyet kellett beírni a kihagyott helyre. A mesterlevelet a céhpecsét és a főcéhmester aláírása hitelesítette. A molnár céh mesterlevelét díszes virággirland keretezi. Fölül három mezőben a város látképe (középen), bal oldalon a Piarcz-tér, vagyis a város főtere, míg jobb oldalon a Hatvani utcza, a mai Jókai utca látszik árusokkal. A bal oldali kép fölött a magyar, a jobb oldali kép fölött Gyöngyös város címere látszik.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
Gyöngyösön készült ködmön
A Gyöngyöst környező észak-magyarországi falvakban az eladólányok kelengyéjénak legjelentősebb darabja a ködmön volt, melyet a szűcsök készítettek. A szűcsök kezdetben a szűrszabókkal és a szabókkal alkottak közös céhet, s 1637-ben III. Ferdinánd királytól kaptak kiváltságlevelet. A helybeli szűcsök legnevezoketesebb készítményei a juhbőrből varrt ködmönök voltak. Ezek a viseleti darabok rövid derekúak, karcsúsítottak és elől mélyen kivágottak voltak. Az egymásra hajló szárnyakat a derékon vörös irhából készült sallangos öv fogta össze. Az elejét, alját, nyakát és ujjait őz- vagy fekete báránybőr szegélyezte. Az alapszínük barna volt, hátukat selyemmel zsúfoltan telehímezték. A karácsondi ködmönöknél a lila szín dominált.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
A gyöngyösi szabók, posztósok és szűcsök pecsétnyomója - 1614
A céhpecsétek az egyes mesterségek jelvényeit, jellegzetes szerszámait és termékeit ábrázolják az alapítás évével és a céhre utaló felirattal. Ezzel hitelesítették a szervezet hivatalos iratait, az inas-szabadító és a vándorlást igazoló leveleket. Általában a céhládákban egy biztonságos rekeszben a pecsétrejtőben tartották.
A gyöngyösi szabók, posztósok és szűcsök ezüst pecsétnyomója 1614-ben készült. Egy feszület körül szabóollót, és posztónyíró ollót, valamint a szűcsök curholó (tisztító, nyújtó) vasát ábrázolja.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
Lakatosok céhládája – 1820
A Mátra Múzeum helytörténeti kiállításán látható gyöngyösi lakatosok céhládájának elején ovális mezőben a mesterség jelvényeként a keresztbe fektetett két kulcs és kalapács, valamint egy kétfejű sas motívuma látható, két oldalán a fő- és alcéhmester német nevével. Valószínűleg az 1820-as megújításkor kapott új, díszes zárszerkezetet, amely eredetileg a lakatos és kardcsiszár céh 1745-ös ládáján volt. Erre utal a záron látható évszám és kulcs mellett a kard ábrázolás.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
A gyöngyösi szűcsök 1756-ban készült és 1869-ben megújított céhládája.
Egy mesterség művelőinek összetartozását a céhládák jelképezték. A nyitott láda körül választották a főcéhmestert, itt szegődtették az inast és fogadták mesterré a remeklőt, s nyitott ládánál tartották a céhgyűléseket. Ebben őrizték a céh minden fontos iratát, a működésüket engedélyező levelet, a jegyzőkönyveket, a pecséteket. A céhládák rendszerint két nagyobb kulccsal záródtak, egyik a céhmesternél, másik az alcéhmesternél volt és csak együttesen, egyszerre elfordítva a kulcsokat lehetett kinyitni. Gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták, amiben a szervezet pénzét tárolták.
A Mátra Múzeum kiállításán látható festett láda jobboldali kazettájában két szembenálló oroszlán tartja a kikészített hermelinprémet. A baloldali kazetta egy kettős kaszapadot örökít meg a rajta munkálkodó két szűccsel.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
Gyöngyösi szíjjártók behívótáblája - 1806
A behívó táblákat, mint nevük is mutatja, akkor használták, amikor a főcéhmester céhgyűlésre hívta a tagokat. Kialakulásuk még arra az időszakra tehető, amikor az emberek nagy része nem tudott olvasni és az üzeneteket szóban közvetítették egymás között. Az üzenetet a táblával együtt a főcéhmester indította és a mesterek egymásnak adták át a táblával együtt. Innen alakult ki a táblajáratás szokása, amely még abban az időben is megmaradt, amikor az írás-olvasás természetes dolog volt az iparosok körében. Később már nem szóban adták tovább az üzeneteket, hanem a behívó tábla hátoldalára kis „ablakot rögzítettek, amelybe a meghívó cédulát a főcéhmester beletette. A szíjjártók behívótábláján is van ilyen üzenettartó fém ablak.
A gyöngyösi szíjgyártók 19. századi behívótáblája fából készült ovális formájú, faragott díszítéssel keretezett. Elöl középen egy faragott kantár ábrázolás utal a mesterségre, alatta a készítés éve.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív
A gyöngyösi szűcs céh artikulusai - 1820
A céhek mindennapi életébe engednek bepillantást ezek a működést szabályozó artikulusok, vagyis szabályzatok. Ezek a mesterek életének szinte minden kis apró részletét meghatározták. Előírták a céhmesterválasztás, az inasfogadás, -felszabadítás, mesterré fogadás rendjét. Szabályozták a mesterek vallási életét, az egymás iránti kegyeleti, segítségnyújtási kötelezettségeket. Meghatározták mikor kell misére menni és hogyan kell pl. egy mestertárs temetésének lezajlani. Az artikulusokat a király, a helytartótanács vagy a földesúr hagyta jóvá.
Különös díszítésű a gyöngyösi szűcs céh 1820-ban készült kézzel írott könyve. Az első oldalt díszítő virágfüzérek, rózsák, tulipánok a szűcsök termékein megjelenő motívumokat idézik.
Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit
Kép: Mátra Múzeum archív