A csótányok nem csak fajszámukat tekintve okoznak meglepetéseket, de anatómiájuk, életmódjuk és szaporodásuk is számos érdekességet tartogat. Vannak köztük olyan fajok (és ez a leggyakoribb), ahol belső megtermékenyítés után a nőstény egy kokonban (petetok) lerakja a petéket. Vannak olyan fajok is, melyek nőstényei a megtermékenyített petéket jódarabig magukkal cipelik (így a peték nagyobb biztonságban vannak) és csak kelés előtt teszik le. Némely faj azonban még ennél is tovább megy. A megtermékenyített peték a nőstény testén belül maradnak és kelnek is ki. Ez után egészen úgy tűnhet, hogy a nőstény „elevenszülő”, hiszen az utódok már élve másznak elő. Ilyen nőstényt nálunk is meg lehet figyelni. Az apró, még fehér, puha kitinvázú utódok pár napig az anyjukkal is maradnak, hiszen emésztésük zavartalan kialakulásához bélbaktériumokra van szükségük. Ezeket pedig anyjuk ürülékének elfogyasztásával veszik fel. Mindezek után kezdődhet csak az önálló életük.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Kovács Tibor
Az etetés mindig a nap fénypontja! A leguánok, zöldségekből álló táplálékukat sokszor nehézkesnek tűnő módszerrel, húzva, „marcangolva”, gyakran egymás szájából kiszedegetve fogyasztják el. Különösen igaz ez a legnagyobb kedvencre, a tyúkhúrra (Stellaria media). Érdekes képek készülnek ilyenkor! :)
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
A kiállítás talán legbizarrabb küllemű állata a mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum). Ez nem csak küllemére igaz. Egyedfejlődése számos ponton tartogat meglepetéseket. Kétéltű, de valahogy bent ragad az „első éltében”. Vízi életszakasza után nem következik szárazföldi. Marad a vízben és maradnak a tulajdonságai is, melyek a lárvaállapot jellemzői. Külső kopoltyúk, egy pici fejletlen tüdő, a szinte teljes testhosszon végig húzódó hátúszó, mind a vízi élet kellékei, és így a kétéltűek lárva állapotának velejárói.
Ránézésre mosolygós (itt a múzeumban, kollégák közt Mosolygi is lett a neve). Nem csoda, hiszen testméretéhez képest meglehetősen sok táplálékot elfogyaszt. Szúnyoglárvákkal, puhatestűekkel, különböző nyers húsokkal, néha kisebb halakkal táplálkozik.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
Az élőállat kiállítás hátterében, nevezetesen az irodámban élnek olyan patkányok, akik a táplálékállat státuszt elkerülve múzeumpedagógiai pályára léptek. Foglalkozások, egyéb programok rendszeres szereplői. Egy óriási ketrecben élik mindennapjaikat, mely leginkább evésből, lustálkodásból játékból és foglalkozásokból áll. Nagyon fontos, hogy teljesen szelídek legyenek. Természetesen egyáltalán nem harapnak, de ugyanígy nem is ugranak ki a kezünkből, nem menekülnek, sőt. Mire teljesen kifejlődnek, úgy négy hónapos korukra, olyan szinten barátságosak és érdeklődők, hogy kifejezetten odajönnek, felmásznak ránk, elhelyezkednek az ölünkben vagy a vállunkon, esetleg a táskánkban turkálnak, az asztalon pakolnak…. A várható élettartama azonban minden patkánynak nagyon rövid. Három éves korukra nagyrészük elpusztul még ilyen jó körülmények közt is. Ezért aztán itt a múzeumban is több generáció számos patkánya élt és él a mai napig. Róluk a későbbiekben még bőven lesz szó. Hiszen nagyon sok fotó- és beszédtémát szolgáltatnak akkor is, ha csak lustálkodnak, de akkor is, mikor játszanak, veszekednek, stb.
Ő itt, az alábbi képeken Patiszon. Ő volt az első ilyen patkányunk. Még 2013-ban érkezett hozzánk. Matuzsálemi kort ért meg, 3,5 éves volt, mikor elpusztult. Azóta, immár 7 éve élnek nálunk patkányok, váltják a fiatalok az öregeket.
Jelenlegi patkányainkról nemsokára rövid bemutatkozó leveleket készítünk. Szeretnénk azt is bemutatni, hogy telnek hétköznapjaik.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Magyar Balázs
Egyik terráriumunk lakója két kis ékszerdoboz. Ámulatba ejtő színük és gekkókhoz mérten jelentős testméreteik kifejezetten feltűnő szépséggé teszik őket.
Nem csak jól másznak a függőleges felületeken, de gyakran itt is pihennek. Jól fejlett izomzatuk különösebb megerőltetés nélkül tartja meg őket. A tapadásért pedig kiszélesedő ujjaik felelőse, melyek alsó felületén tapadólemezek vannak, szorosan egymás mellett. Ezek mikroszkópikus, horgas végű nyúlványkák tömkelegében végződnek.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
A csótányok körülbelül 4500 leírt fajjal képviselik magukat a világban. Ezekből mindössze 25 faj az, melyet kártevőként tartanak számon az emberek. Ez a viszonylag kevés faj azonban jelentős negatív megítélést „szerzett” a teljes csoportnak. A többiek döntő többsége természetes ökoszisztémában él, általában lebontóként, „eltakarítóként”. Tehát állati, növényi részekkel, lebomló anyaggal táplálkoznak.
Nálunk terráriumban két faj is él. Mindkettő impozáns méretekkel és meglepően nyugodt természettel bír. Gyakori vendégei rovarokról tartott múzeumpedagógiai óráknak, hiszen a jellemző tulajdonságok jól megfigyelhetők rajtuk mikroszkóp vagy nagyító nélkül is.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
Egyetlen olyan terráriumunk van, melyben egyszerre két faj, több példánya is helyet kap. Ez, egy mediterrán romkertet imitáló óriási terrárium, melyben pávaszemes gyíkok (Timon lepidus) és egy nagyon fiatal görög teknős (Testudo hermanni) él. A terrárium beépítése, berendezése napokig eltartott …
De aztán végre megérkezhettek az első lakók, a pávaszemes gyíkok,
majd, két évvel később a kis görög teknős is.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
Pálmaházunk évekig üresen álló akvaterráriumába év elején közönséges pézsmateknősök (Sternotherus odoratum) költöztek. Hárman vannak, és még nagyon aprók. Páncéljuk kb 3 cm, de idővel majd 10 cm fölé nőnek. Jól érzik magukat az óriási akvaterráriumban. Ha nem pihennek éppen, akkor szinte folyamatosan az aljzaton keresgélnek. Apró lábaikkal lökik magukat előre, félig úszva, félig gyalogolva. Nyakukat előre, lefelé nyújtják, hogy minél közelebbről nézhessék, vizsgálhassák a kavicsok közt megbújó esetleges táplálékot.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Magyar Balázs
Tengerimalacaink (Cavia porcellus), Folti és Tóth Ottó, szemérmetlenül élvezik a napsütést. Nagy futásokkal, ugrándozásokkal juttatják kifejezésre, milyen jó tengerimalacnak lenni tavasszal, hasig érő táplálékhalommal, ragadozóktól védett helyen. Természetesen minden lefutott kör után visszatérnek egy időre az evés imádott foglalatosságához.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
Az idős, 12 éves zöld leguán (Iguana iguana) párunk jelenleg a legnagyobb testű állataink. Gyönyörű, kissé morcosnak tűnő külsejük mögött két, végtelenül nyugodt növényevő rejlik. Hímünk, közel másfél méteres, míg a nőstény kisebb. A súlyuk valahol 6 és 9 kg között lehet, bár még sosem mértük őket. Méreteik ellenére, eredeti élőhelyükön a fák lombkoronájában élnek. Jól másznak, ugranak és úsznak. Legjobban a vízfelületek fölé nyúló faágakat kedvelik, veszély esetén innen gyorsan a vízbe vetik magukat. A mi párosunk az évek során már erősen ellustult, leginkább egymást „átkarolva” napozással töltik napjaikat.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Magyar Balázs