|
Tárgy neve |
ametiszt |
|
Tárgy típusa |
ásvány |
|
Tárgy kora |
15 millió év (miocén, gyöngyösoroszi-mátraszentimrei ércesedés) |
|
Tárgy anyaga |
SiO2 |
|
Tárgy lelőhelye |
Gyöngyösoroszi |
|
Leírás |
Az ametiszt a kvarc legismertebb és legkedveltebb kristályos változata. A lila legkülönbözőbb árnyalataiban előfordul az egészen világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig. Színezetét a mangán, illetve a vas-titán adja. Neve a görög μεθυσμένος (metiszménosz), azaz részeg szó fosztóképzős alakja, vagyis jelentése józan. Az ametisztből készül talizmánt iszákosság ellen használták. A gyöngyösoroszi ércesedés ametisztjei különleges árnyalatúak. Világszerte ismertek és keresettek még ma is a gyűjtők körében. A bánya bezárása miatt gyűjtésük ma már nem lehetséges. Így egy-egy szép kristályos példány felbecsülhetetlen eszmei értékkel bír. A képen bemutatott darab az ásványtársulások szép példája. Az ametisztkristályok a mintában több sávban is előfordulnak. A kristályok tetején pirit látható hintett formában. Az ásványtársulás alapjában pedig 1 cm vastag szürke sávként jelenik meg a galenit (az ólom érce). A minta vastagsága 15 cm. |
Szöveg: Fodor Rozália
Kép: Mátra Múzeum
|
Tárgy neve |
Nautiloidea indet. |
|
Tárgy típusa |
ősmaradvány, kőbél |
|
Tárgy kora |
40-42 millió év (késő-eocén) |
|
Tárgy lelőhelye |
Eger, Kiseged |
|
Leírás |
A Nautilus-féléket az élővilág ősi képviselői között tartják számon.. Egyenes vázú őseik a késő-kambriumban, mintegy 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A kréta végi kihalási esemény a kihalás szélére sodorta a csoportot, de néhány fajnak sikerült túlélnie és az eocén meleg vizű tengereiben ismét elterjedtek. Néhány képviselőjük a Bükkből is előkertült, mint ez a fotón bemutatott példány is. A Nautilus-ok közeli rokonságban állnak a tintahalakkal, kalmárokkal és oktopuszokkal. Velük ellentétben azonban kamrákra tagolt külső meszes vázzal rendelkeznek. Az állat az utolsó kamrában lakott, a többit gáz töltötte ki, ami a vízoszlopban való mozgásban segítette. Síkban felcsavarodó házuk kedvelt díszítési minta az építészetben is. |
Szöveg: Fodor Rozália
Kép: Mátra Múzeum
|
Tárgy neve |
Megaselachus carcarodon |
|
Tárgy típusa |
ősmaradvány, testfosszília |
|
Tárgy kora |
15-16 millió év (miocén, bádeni) |
|
Tárgy lelőhelye |
Mátraszőlős |
|
Leírás |
A Megaselachus carcarodon, ismertebb nevén a megalodon minden idők legnagyobb cápája volt. Testhossza elérhette a 18 métert, testtömege pedig a 60 tonnát. A ma élő nagy fehér cápához hasonlóan ragadozó volt; legfőbb zsákmányállatai a cetfélék közül kerültek ki. Mint minden cápa, ez is a porcoshalak közé tartozott. Éppen ezért nagyon nehezen fosszilizálódott. Leggyakrabban fogait találjuk, s csak ritkán kerül elő egy-egy csigolyamaradvány. A Kárpát-medencében több helyről kerültek elő maradványai, 16-14 millió éves üledékekből. Legismertebb hazai lelőhelye Mátraszőlős. Itt az elmúlt száz évben több tucat fogat találtak. Innen származik a képen látható megalodon fog is, mely egy kisebb példány foga lehetett. Alakja alapján az állkapocs elülső részén helyezkedhetett el, a harmadik, vagy negyedik sorban. Jellegzetes fűrészes éle a hús tépése mellett a csontok átharapásában játszott nagy szerepet. |
Szöveg: Fodor Rozália
Kép: Mátra Múzeum
|
Tárgy neve |
Rosa leganyii |
|
Tárgy típusa |
ősmaradvány, lenyomat |
|
Tárgy kora |
12-13 millió év (miocén, szarmata) |
|
Tárgy lelőhelye |
Dédes, Szelecsi-völgy |
|
Leírás |
Ezt az ősi rózsafélét Andreánszky Gábor írta le 1954-ben. Egyike annak a tizenkilencősmaradvány fajnak, melyet Legányi Ferencről, a paleontológusok által nagy tiszteletben tartott amatőr kövületvadászról neveztek el. A szarmatában igen elterjedt volt ez a rózsafaj, a Bükk északi részén számos lelőhelyről ismert. Levelei elliptikusak; átlagosan 5 cm hosszúak és 2,4 cm szélesek. Főként tufitos üledékekből került elő. |
Szöveg: Fodor Rozália
Kép: Mátra Múzeum