Szöveg és fotók: Kovács Tibor
2022.05.17.
Hazánkban az első fajokat védetté nyilvánító jogszabály 1901-ben született (132 madár és 30 emlős szerepel benne). A Rosalia alpina, magyar nevén havasi cincér 1982 óta védett, a listára elsőként felkerülő 148 rovarfaj egyike! Ennek ellenére még ma sem tudjuk sem őt, sem élőhelyeit megvédeni…
A farakások, mint mesterséges „mikroélőhelyek” léte egyidős az erdőgazdálkodás kialakulásával. Persze az első időkben, néhány ezer éve még nem voltak gondok, csak hát az idő múlik, az emberek száma nő, az erdő pedig fogy, és az a legnagyobb baj, hogy az öreg és természetközeli erdő, mint élőhely is! És itt még szó sincs a globális felmelegedés erdőket érintő negatívumairól… Furcsa, hogy napjainkban az embernek az ezekkel kapcsolatos ismeretekről kell írnia, és több tíz vagy akár száz éve tudott dolgokat kell ismételgetnie.
Hazánkban is, mint a Föld számos országában, vannak természetvédelmi törvények. Ezek lehetnek globálisak, Európai Uniósok, hazaiak... A havasi cincér (Rosalia alpina) nálunk is védett, jelenleg 50 000 Ft természetvédelmi értékű, Natura 2000 jelölőfaj és a különböző, értékes területek, élőhelyek esetében is elvileg megoldott a védelem. Egy korábbi blog bejegyzésemben a cincér létét veszélyeztető problémákra próbáltam felhívni a figyelmet, lassan két éve [1].
Tavaly, április közepén a facebookon tettem fel egy kérdést a témával kapcsolatban: „Kíváncsian várhatjuk a fejleményeket: meddig marad a farakás, volt-van-e hatása korábbi megjegyzéseinknek (lehet ezektől függetlenül is időben elszállítják a faanyagot), vagy a cincér rajzásakor még gyönyörködhetünk bennük a farakásokon, esetleg fotózva őket, közben próbálva elhessegetni azt a gondolatot, hogy a fa és kéreg repedéseibe rakott petékből előbújó utódok, lárvák kikerülve élőhelyük folytonosságából majd valahol másutt pusztulnak…” [2].
Most, hogy eltelt egy év, itt az ideje megírnom mi történt a farakásunkkal. Felemás megoldás született, ami a cincér szempontjából egyáltalán nem megnyugtató: a videón szereplő rakás egy részét ugyan elszállították a rajzás kezdetére (június 17-én jártam ott), de a kint maradó rész ugyanúgy csapdaként működött tovább, csak kisebb, de így is jelentős csalogató illattal és felülettel (év végére a maradék is eltűnt). Vannak olyan esetek a természetvédelemben, amikor nincsenek félmegoldások, „kompromisszumok”: a bükkfarakásoknak nem szabad kint maradniuk az erdőkben a havasi cincér rajzásának kezdetéig, tehát el kell őket szállítani legkésőbb áprilisban, legeslegkésőbb május végéig mivel a havasi cincér rajzása június közepétől augusztus végéig tart, és akkor még más farakást látogató fajokról nem is beszéltünk…
Ez egy konkrét farakás volt a Mátrában. Nem tűztem ki célomul, hogy minden kint hagyott bükkfarakást felkeressek és koordinátákkal bemérjek a hegység, vagy az ország területén, de az erdőket járva néhányról tudok pontos információkat adni. Az alábbiakban néhány esettanulmány következik fotókkal:
Néhány kilométerre a fentebb említett, videón bemutatott rakástól, méretes friss törzsek a Tölgyes-bércen 2021.08.12-én, tehát a teljes rajzási időben csapdaként működtek. Idén február 23-án már nem voltak ott…
Som-hegyi erdészház mellett, több éve kint lévő farakás, a törzsek kérge leválóban, a száradás hatására nagy repedésekkel. Több tucat cincér rajzott rajta 2021.07.12-én (cincér fotó: Murányi Dávid). A frissen lerakott peték mellett valószínűleg a korábbi évek petéiből kikelt lárvák is voltak benne. Egy későbbi arra vezető utamkor, 2021.12.15-ére eltűnt. Érthetetlen, hogy a kevéssé jó minőségű faanyagnak miért kellett eltűnnie, legjobb esetben is kályhában végezte.
Szomorúan néz ki a Muzsla nyugati fele madártávlatból a légi fotón (Google Satellite): nagyterületű tarvágás Natura 2000 területen! Nyugat-Mátra, HUBN20051. Ugye, erről is beszéltem korábban, mint a legdrasztikusabb eltűnést „segítő” tevékenység, az élőhely megszűntetése (erre is sok a példa országszerte). És ha a több éve otthagyott farakást elviszik, az is hozzájárul a havasi cincér további ritkulásához. A kintmaradó farakások egyébként több generáció kifejlődéséhez is élőhelyet biztosítanak.
A légi fotón látható a Natura 2000 terület határánál (piros vonal), a leirtott résztől keletre-délkeletre az, ami az idős erdőből megmaradt: egy keskeny, néhány 10 méteres „őserdő maradvány” sáv, hatalmas fákkal és holt faanyaggal. Ez az idős terület annyira kicsi, és az időbeli távolság annyira nagy, nem biztos, hogy a keleti oldal fiatalosát és a nyugati oldal csemetéit meg tudja várni, és át tudja nekik adni azt a benne még meglévő élőlényközösséget, ami a természetes élőhely sajátja.
Nem meglepően egyéb tájainkon, így a Zemplénben sem más a helyzet. Itt egy dátummal ellátott bűnbevallás: „2020 VIII 11”. A fotó 2020.08.23-án készült, és egy a peterakás után nyugalomban elszenderült nőstény is volt az egyik törzsön (a balról harmadik törzs alsó harmadánál is látható). Sajnos fajfenntartó tevékenysége valakik miatt hiábavaló lett!
A havasi cincér hazai előfordulási helyei (Hegyessy & Merkl 2014) – a problémával potenciálisan érintett területek. Már készek az és még az erdőben az új farakások…
Érdekelne, vajon a havasi cincér által lakott nemzeti parkjainkban hány eljárás indult az „időn túl” kint hagyott bükkfarakások természetkárosító hatása miatt, foglalkozik-e ezzel valaki? Az online kommunikációban úgy látom, jelentős a természet szeretők és védők szimpátiája ezzel az üggyel kapcsolatban. És múlt év októberében egy velem „egy hajóban utazó” társra hívták fel a figyelmem, aki a szépirodalom és a művészi fotók eszközeivel próbálja ugyan azt az üzenetet eljuttatni minél többünkhöz a facebookon [3] a havasi cincérrel azonos európai természetvédelmi státuszú gyászcincér példáján: vigyázzunk azokra az akár apróságnak tűnő élőlényekre is, amik színesítik életünket, amíg még vannak!
Egy kollégám vetette fel: a megadott határidő után (ez esetben a természetvédelmi hatóság kompetenciájába tartozik a pontos lehatárolás) kint maradt bükkfarakás legyen „ex lege”, az az a törvény erejénél fogva védett! Gondolom ez megoldható úgy, ha a „törvénysértő faanyag” az állam tulajdonába kerül. Szerintem ez méltányos, megvalósítandó ötlet, ha már az a lehetőség nem működik, hogy időben elszállítják… Ajánlom a természetvédelmi hatóságok figyelmébe!
Hivatkozások:
[1]
https://mttmuzeum.blog.hu/2020/07/27/mi_vezethet_a_havasi_cincer_eltunesehez_erdeinkbol
[2]
https://www.facebook.com/matramuzeum/videos/747126319309046/
[3]
https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/1215025975663849/
Hegyessy G. & Merkl O. (2014): Havasi cincér. – In: Haraszthy L. (ed.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 265–269.