Hogyan készítsünk rovarbölcsőt egy múzeum parkjában?
2015. SZEPTEMBER 22.
Szerzők: Kovács Tibor és Babocsay Gergely
Az élővilág egy része a szemünk előtt válik semmivé. Az élőhelyek eltűnnek, leromlanak, és mindezt tetézi a klímaváltozás, valamint az özönfajok tömeges terjedése. Fajok sokasága sodródik a kihalás szélére. A természetes élőhelyek megőrzése viszont nehéz feladat, és állandó társadalmi konfliktusok forrása. Közben a segíteni akaró ember tanácstalan – nem tudja, hogyan járulhatna hozzá védett élőlények védelméhez.
Van azonban megoldás, amely ha nem is váltja ki a természetes élőhelyek védelmét, mindenképpen szemléletformáló, és egyes fajoknak helyi menedéket jelenthet. Mesterséges bogárbölcsők építésével a Mátra Múzeum ebben mutat példát látogatóinak.
„A bogarakkal” az a baj, hogy szétlapulnak az autó szélvédőjén – mondaná a laikus, miközben nem is tudja, hogy rovarokról beszél, ugyanis a szélvédőnkön nem csak bogarak, hanem megannyi egyéb rovar, köztük szúnyogok, legyek, méhek és lepkék is halálukat lelik. Ugyanakkor alig van információnk arról, hogy a közúti gázolások milyen mértékben járulnak hozzá az élőlények megritkulásához. Az élővilág pusztulása tehát nem csak a szélesszájú orrszarvú vagy a panda kihalás szélére sodródását jelenti.
Európa-szerte fajok ezrei ritkulnak meg végletesen az élőhelyek eltűnése és bizonyos mértékig az úthálózat kiépülése, így a közúti forgalom növekedése miatt is. Nem kivételek a rovarok sem, holott sokukra óriási szükségünk van. Nélkülük ugyanis az élelmiszernövényeink sem termékenyülnének meg. Sokan mondanák, hogy akkor tartsuk meg a hasznosakat, és ne törődjünk a haszontalanokkal, különösen ne a kártevőkkel. Azon túl, hogy a mai bővülő ismereteink szerint az ún. „kártevők” jelentős része is áttételesen komoly hasznot hajt nekünk – a beporzó művészméhek például odvas fákba rágott rovarjáratokba építik bölcsőiket –, fontos szerepet töltenek be az ökológiai rendszerek működésében, és ezáltal az emberi környezet élhető állapotának megtartásában.
Mégis, az élőhelyek védelme mind nehezebb feladat, mert az ember egyre nagyobb mértékben fordítja saját hasznára a még természetközeli állapotú területeket, különösen az erdőket. Mivel az erdőgazdálkodás elsősorban a faanyag hatékony termesztésében érdekelt, az erdők elvesztik eredeti ökológiai szerepüket, és számos, valamikor az erdőhöz köthető faj élettere szűnik meg. Mi több, vannak fajok, melyek jelenléte nemkívánatosnak számított vagy számít mind a mai napig.
Sokáig azt gondoltuk, hogy a fajok elsősorban csak eredeti élőhelyükön őrizhetők meg, de a városi kertkultúra egyre inkább teret ad a településen belül létrehozható „minitermészetnek”. Ebben a folyamatban nagyon nagy szerepet kapnak az olyan intézmények, amelyek a biológiai sokféleség védelmét és nagyközönséggel való megismertetését elsődleges céljuknak tartják, és úttörő szerepet vállalnak a szemléletformálásban. A gyöngyösi Mátra Múzeum 2 hektáros parkjában az elmúlt évek során több olyan fejlesztés történt, amely kifejezetten a Mátra környékén előforduló őshonos állatok védelmét és a parkban történő megtelepedését szolgálta. A múzeum 2013 óta a Magyar Madártani Egyesület „Madárbarát kert” programjában is részt vesz. A mediterrán teraszrendszerre emlékeztető sziklakert megépítésével a helyenként már korábban is előforduló zöld gyíkok állományát sikerült stabilizálni, sőt, a gyíkokat a látogatók által is jól láthatóvá tettük.
Terméskőből épített mediterrán terasz, amelybe gyíkoknak mélyre nyúló telelőcsöveket építettünk be. Idén a harmadik zöldgyík-generáció látta meg a napvilágot (fotó: Babocsay Gergely)
A rovarvilág védelmi lehetőségeit is bemutatjuk a hozzánk látogatóknak. Tavaly „rovarszállodát” építettünk, amelyben azóta számos magányos méh készített bölcsőt. Idén a kert adta lehetőségeket kihasználva a nagy termetű és impozáns megjelenésű, korhadó fákban fejlődő (szaproxilofág) védett bogaraink szaporodási lehetőségeit is bővíteni kezdtük.
Rovarszálloda. A nádszálakból, kilyuggatott összeállított szerkezet számos magányos méhfajnak nyújt petézőhelyet (fotó: Magyar Balázs)
Egy tavaszi szélvihar kidöntötte az egyik, már régen elhalt szilfát, amelynek tövében évek óta orrszarvúbogarak fejlődtek. A bogarak maguk is gyengítették a törzs szilárdságát. Hogy petéző- és lárvanevelő helyük ne szűnjön meg, május 6-án a törzs felszín feletti részéből levágtunk egy valamivel több mint 1 méter hosszú, 50 centiméter átmérőjű darabot, és leástuk a törzs eredeti helyétől 1 méterre (így talán könnyebben találnak rá az új rönkre). Ezzel új szaporodóhelyet teremtünk a bogaraknak.
A rönköt a gödörbe helyeztük, majd a talajt körbelocsolással tömörítettük (fotó: Magyar Balázs)
A törzs nagy része a föld alá került, mindössze 10 centiméternyi emelkedik a felszín fölé. A környező talajfelszínt nem ültettük be növényekkel, csak a gyepet engedtük a peremig terjeszkedni, hogy minél kevésbé legyen takarásban, és a felmelegedő faanyag megfelelő mikroklímát biztosítson a lárváknak. A megmaradt törzsrészt a leásott darabtól néhány méterre elfektettük, hogy egyéb szaproxilofág rovarok (kis szarvasbogár, fadarazsak stb.) vehessék birtokba. Ezzel reményeink szerint jelentősen növelhetjük a park rovarfaunájának változatosságát. A munka során a kidőlt tuskóból és a földben maradt részből is számos lárva került elő, köztük orrszarvúbogár, kis szarvasbogár és rózsabogarak lárvái.
A leásott és elfektetett fatörzsek tereprendezés után (fotó: Kovács Tibor)
A régi rönkből előkerült lárvák (4 orrszarvúbogár,1 kis szarvasbogár és 3 rózsabogár) (Fotó: Magyar Balázs)
Volt bennünk némi kétely a tekintetben, hogy az újonnan beásott törzset vajon birtokba veszik-e a bogarak. Legnagyobb örömünkre azonban néhány héttel később egy petéző nőstény orrszarvúbogarat, majd júliusban további öt, peterakást követően elpusztult példányt találtunk a beásott törzsdarab tövében. Hogy tervünk beválik-e, arról 2–3 év múlva fogunk megbizonyosodni, mindenesetre az elhullott nőstények jelenléte jó jel a sikert illetően. Nyár végén egy ugyancsak fél méter átmérőjű, körülbelül 80 cm hosszú tölgyrönköt is leástunk a park egy másik részében.
Peterakáshoz készülő nőstény orrszarvúbogár az új rönkben. Jobbra egy kis szarvasbogár látható (fotó: Magyar Balázs)
Peterakást követően elpusztult nőstény orrszarvúbogarak az újonnan leásott rönk tövében (fotó: Kovács Tibor)
Hamarosan elkészül a park szaproxilofág rovarainak élőhelytérképe is, amelyen a látogatók információt kapnak az egyes fajokról, a fellelhetőségükről a parkban és arról, hogyan ismerhetik fel jelenlétüket az egyes fákon. Ezzel a projekttel azt szeretnénk elérni, hogy a hozzánk látogatók felismerjék, maguk is sokat tehetnek az élővilág megőrzéséért, és még az olyan állatfajok segítése sem ördöngös feladat, amelyekről esetleg korábban még csak nem is hallottak. Célunk azt is megmutatni, hogy a természetes jelenségek lemásolása érdekes kertészeti megoldásokkal otthonunk kertjében vagy csak az erkélyen rengeteg színt vihet az életünkbe.
Néhány védett bogárfaj, amelyek megtelepedését elősegítik a mesterséges rovarbölcsők:
Orrszarvúbogár – Oryctes nasicornis (Linnaeus, 1758)
Az egyik legnagyobb termetű, impozáns megjelenésű bogarunk. Hossza 24–45 mm. Európa nagy részén előfordul, a hegyvidékek alacsonyabb régióiban, dombvidéken és a síkságon egyaránt. Elsősorban természetközeli állapotú, idős tölgyesekben él. Lárvája leginkább tölgyek (Quercus) korhadó tuskóiban, földbe mélyedő gyökérrészeiben fejlődik legalább 2–3 évig. A bábozódás is a korhadó faanyagban történik, ekkorra a lárva körülbelül 11 cm hosszúságú. A bábállapot 4–6 hétig tart. Megfelelő nagyságú tuskókban több generáció is kifejlődik. Valószínűleg természetes élőhelyei csökkenésének következtében egyéb lombosfákban is megél: akác (Robinia), nyár (Populus), vadgesztenye (Aesculus), kőris (Fraxinus) stb. Lárvája fűrésztelepek fűrészporhalmaiban, illetve korhadó farészeket tartalmazó komposztban is képes kifejlődni, sőt az ilyen helyeken olykor nagy számban található. Ez a faj fennmaradása szempontjából előnyös, de mégis inkább eredeti élőhelyeinek megvédésére kell törekednünk. A kifejlett bogarak elsősorban erdőlakók, de erdőszéleken, vágásokon is előfordulnak. Júniustól július végéig figyelhetők meg, napközben rejtőzködnek. Meleg estéken zúgva röpülnek, ekkor keresik fel szaporodó helyeiket. Rövid életük során nem táplálkoznak. Az elpusztult egyedeket tápnövényük tövénél találhatjuk meg (ez a nagy szarvasbogárra is igaz). Hazánkban az orrszarvúbogár természetes élőhelyein nem gyakori. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Kis szarvasbogár – Dorcus parallelipipedus (Linnaeus, 1758)
Jóval kisebb termetű bogár, mint ismert rokona, a nagy szarvasbogár. Hossza mindössze 17–32 mm. Euroszibériai elterjedésű faj, az egész ország erdeiben megtalálható. Lárvája elhalt lombos fák korhadó tuskójában vagy földön fekvő törzsében fejlődik. A kifejlett bogarak elsősorban zárt erdőkben élnek, de gyakran erdőszéleken, vágásokon, nem ritkán gyümölcsösökben, kertekben is megfigyelhetők. Többnyire korhadó fákban, fadarabok alatt rejtőznek, alkalomadtán azonban sérült vagy frissen vágott tuskók, fatörzsek kifolyó nedvét is nyalogatják. Alkonyatkor megélénkülnek, főleg párás, meleg időben rajzanak. Védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.
Diófacincér – Aegosoma scabricorne (Scopoli, 1763)
Testhossza 22–56 mm. Közép- és Dél-Európában elterjedt bogár. Magyarországi szaporodóhelyei elsősorban ártéri, öreg erdők, valamint lakott települések, temetők, parkok, fasorok idős fái, de megtalálható hegyvidéki bükkösökben is. Polifág faj, azaz különböző lombosfákban – elsősorban fűzekben (Salix) és nyárakban (Populus) – fejlődik. A kevés, akácban (Robinia pseudoacacia) is kifejlődő cincér közé tartozik. Lárvája az öreg, beteg vagy sérült fák törzsében, a holt farészben él 3–4 évig. Ugyanabban a fában különböző korú lárvák egyszerre találhatók meg. Az átalakulásra kész lárvák hatalmas járataik végén készítik el bábbölcsőjüket. Ezt mindkét végén durva szálú rágott anyaggal zárják le. A több hétig tartó bábállapot után az imágók a lárva által előre kirágott röpnyíláson hagyják el tápnövényüket. A rajzásuk július elejétől augusztus elejéig tart. Alkonyati, éjszakai állatok, a nappal faodvakban, kéregrepedésekben és a kéreg alatt rejtőznek. A párok egymásra találása illetve a párzás és peterakás is a tápnövényen, annak odvában, tükörfoltján történik. Hasonlóan a nagy szarvasbogárhoz és az orrszarvúbogárhoz az elpusztult imágók gyakran láthatók tápnövényük tövénél. Védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.
Az Orczy-kert fáiban további védett szaproxilofág bogárfajokat is megfigyeltünk: pompás virágbogár – Protaetia aeruginosa (Drury, 1773), természetvédelmi értéke 5000 Ft; fűzfapattanó – Elater ferrugineus Linnaeus, 1758, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.