Szöveg: Fodor Rozália
2023.04.04.
A hónap ősmaradványa
Létezik egy kőzettípus, mely különleges színe és mintázata miatt évszázadok óta kedvelt díszítőkő Európa-szerte. Általában „vörös márvány”-ként emlegetik. Helytelenül! Mert ez a kőzet egy tömött, finomszemű, ősmaradványokban gazdag mészkő, mely a jura időszakban (201-145 millió évvel ezelőtt) képződött az óceánok, tengerek mélyén.
Hazánkban több helyen bányásznak ilyen jura időszaki tömött vörös mészkövet, a Gerecsében, a Bakonyban, és a Villányi hegységben. Csiszolt felületén gyakran láthatók érdekes, csigavonalban felcsavarodott mészvázak metszetei. Ezek egy kihalt élőlénycsoportnak, az ammoniteszeknek a vázmaradványai. Gyakran egészben, kőbél formájában is gyűjthetők a szétmállott kőzetből kiperegve. Egy ilyet választottuk márciusban a hónap ősmaradványának.
Phylloceras sp. – a hónapősmaradványa. Az ammoniteszek talán legismertebb csoportjának egy képviselője igen gyakori a dunántúli középső-jura (174-163 millió évvel ezelőtti) tengeri üledékekben. (Fotó: Fodor Rozália)
A 170 millió éves tengeralattjáró
Az ammoniteszek egy ősi puhatestű csoport tagjai, melyeket mészvázuk alakja miatt gyakran tévesen csigáknak neveznek. A valóságban azonban ezek az élőlények sokkal közelebbi rokonságban álltak a mai polipokkal és tintahalakkal. Erre utal nevük is, külső vázas fejlábúak.
Bár vázuk nagyon hasonlít a csigákéhoz, vannak lényeges különbségek köztük. A legtöbb csigával ellentétben az ammoniteszek mészváza nem három dimenziósan csavarodott fel, hanem síkban. Szintén fontos különbség, hogy az ammoniteszek vázát válaszfalak osztják kamrákra. Az állat mindig az utolsó, legnagyobb kamrában élt. Ha ezt fejlődése során kinőtte, új kamra építésébe kezdett, a régit pedig lezárta. A kamraválaszfalak metszete a váz felszínén is jól látszik; ezeket nevezik lóba vonalaknak.
Az ammoniteszek bár távoli rokonai a csigáknak, testfelépítésük teljesen eltérő. Lágytestük és mészvázuk szerkezete leginkább a ma élő Nautilus-félékhez teszi hasonlatossá azokat. (Forrás: paleotop.blog.hu)
Az ammoniteszek a nyílt óceánban úsztak, s ragadozó életmódot folytattak. Leginkább kisebb tintahalakkal, halakkal táplálkoztak. Méretük fajtól függően igen változó volt; a néhány cm átmérőjűtől a traktorkerék nagyságúig változott.
A legkisebb ammonitesz-félék csupán néhány centiméter átmérőjűek. (forrás: https://lovelymeregis.co.uk/fossils/ammonites#gallery-2) Ezek részben embrionális, fiatalon elpusztult állatok maradványai, de léteztek olyan fajok is, melyek egyedei felnőttként sem haladták meg a 2-3 cm-es nagyságot.
A legnagyobb ammoniteszek átmérője elérhette akár az egy-másfél méteres nagyságot is. Egy 2021-es tanulmány szerint ez az óriásnövekedés evolúciós válasz volt arra, hogy megjelentek az óceánokban a Mosasaurusok és más, nagytestű ragadozó hüllők. A méretarány a képen 10 cm-t jelöl. (forrás: Ifrim et al. 2021)
A tintahalakhoz hasonlóan, a lökhajtásos módszert alkalmazva, hátrafelé úsztak az óceánok vizében. A lakókamra mögötti régebbi kamrákat egy vékony csővel, a szifóval kötötte össze. Ezen keresztül tudta változtatni a kamrákban a víz és a levegő arányát attól függően, hogy a vízoszlopban fölfelé, vagy lefelé szeretett volna mozogni (Hasonló módszert alkalmaznak a tengeralattjáróknál is).
Bár az ammoniteszek mészvázai és kőbelei világszerte gyakoriak, a lágytest felépítéséről sokáig nem volt pontos ismeretünk. Az elmúlt évtizedekben azonban előkerült pár lelet, ahol a mészvázzal együtt a lágytest is fosszilizálódott. Ezek, valamint a ma élő rokon élőlények testfelépítésének vizsgálatával ma már pontos rekonstrukciót készíthetünk ezekről a különleges élőlényekről. (forrás: https://res.cloudinary.com)
A legelső ammoniteszek mintegy 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg Földünk óceánjaiban. Alkalmazkodóképességüknek és életmódjuknak köszönhetően gyorsan a nyílt vizek csúcsragadozóivá váltak. Az évmilliók során többször kerültek a kihalás szélére, de mindig akadt egy-két túlélő csoport, melyek gyors evolúciós tempójukkal újra és újra meghódították az óceánokat. A 66 millió évvel ezelőtt bekövetkezett nagy kihalási esemény ezt a csoportot is elérte; ekkor tűnt el végleg a bioszférából.
Az ammoniteszek földtani jelentősége kiemelkedő. Gyors evolúciós fejlődésük eredménye, hogy egy-egy nemük élettartama általában 1-2 millió év volt. Így kiváló korjelzőknek bizonyultak. Kozmopoliták voltak, ami azt jelenti, hogy a bolygó összes akkori tengerében és óceánjában elterjedtek. Emiatt az ősföldrajzi vizsgálatoknak is nélkülözhetetlen eszközévé váltak.
Irodalom:
https://www.youtube.com/watch?v=AKxwtZhGPDg
Ifrim C, Stinnesbeck W, González González AH, Schorndorf N, Gale AS (2021) Ontogeny, evolution and palaeogeographic distribution of the world’s largest ammonite Parapuzosia (P.) seppenradensis (Landois, 1895). PLoS ONE 16(11): e0258510. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0258510
https://res.cloudinary.com/dk-find-out/image/upload/q_80,w_1920,f_auto/MA_00143526_mkecc0.jpg
https://lovelymeregis.co.uk/fossils/ammonites#gallery-2