Kockás sikló alkoholban konzerválva
A világ természettudományi múzeumaiban több mint két évszázada gyűlnek gombák, növények, állatok, vagy őseik maradványai és kőzetek. A gyűjtemények gyarapításának filozófiája az idők során változásokon ment át, de egy fontos szerepük mindvégig megmaradt: térben és időben dokumentálni a természetet. Ugyanakkor a természetrajzi gyűjtemények presztízse szerte a világon hanyatlásnak indult. Sokan azt gondolják, hogy a múzeumokban őrzött tárgyak csak a múlt poros dokumentumai, de ez a természetrajzi példányok esetében a legkevésbé sem helytálló. A kitömött, alkoholban preparált, rovartűvel feltűzött, papírlapok között lepréselt állatok és növények fajuk egy pillanatnyi állapotából rögzít valamit, amely a sok példány vizsgálatán keresztül már komoly képet adhat arról, hogyan fejlődtek az evolúció során, hogyan élnek vagy éltek, vagy miképp változtak az emberi civilizáció hatására az elmúlt évszázadokban. Meg lehet tudni belőlük, hogy voltak-e a környezetükben mérgek, amelyek a pikkelyeikben, csontjaikban, tollazatukban felhalmozódtak vagy, hogy csökkent-e a genetikai változatosságuk a biológiai sokféleség felgyorsult hanyatlásának évtizedeiben. Köztük vannak fajuk etalon példányai, a típuspéldányok, amelyekkel a faj neve szétválaszthatatlanul összeforrt. Hozzá hasonlítható minden újonnan kézbe vett egyed, és dönthető el róla, hogy ugyanabba a fajba vagy más, esetleg új fajba tartozik.
A gyöngyösi Mátra Múzeum természetrajzi gyűjteménye is számos állat- és növényegyeddel és különféle ősmaradványokkal rendelkezik. Köztük található ez az alkoholban konzervált kockás sikló (Natrix tessellata) is, amely történetesen a 2016. év hüllője. Mivel Magyarországon minden gerinces állatfaj védett, gyűjteményeik csak természetes úton vagy baleset következtében (pl. gázolás) elhullott állatokkal gyarapíthatók. Ezt a siklót a gyöngyösi vízmű közelében taposta agyon egy autó. A kockás sikló a vízisiklónk közeli rokona. Többnyire vízben tartózkodik, és halakkal táplálkozik. Emberre teljesen veszélytelen hüllő, még csak nem is harap, ellenben bűzös váladékot bocsát ki végbélnyílásán, ha megfogják.
Ezt a példányt először formalinban „fixáltuk”, majd 70%-os etanolban tároljuk. Így akár évszázadokon át is megmarad szinte változatlan állapotban, és bármikor elővehető tudományos kutatás céljára.
Szöveg: Babocsay Gergely
Kép: Magyar Balázs