Egy különleges meleg vizű forráscsoport helyezkedik el a Bükk déli lábánál Kács település ÉNy-i szélénél. A gyógyhatású forrásokra a XV. században egy bencés rendi apátság épült, ahol a szerzetesek messze földön híres fürdőházat alakítottak ki. A melegvizű források közelében egy bővizű hidegforrás is található, összefolyásukkal kialakítják a Kácsi-patakot. A kultúrtörténeti vonatkozások rendkívül izgalmasak, ezzel szemben mégsem lehet megfeledkezni egy igazi természeti különlegességről, ami akár Európai viszonylatban is, egyedülálló, ez pedig nem más mint a melegvizű patakszakasz egyedülálló csigavilága.
Magyarország csigafaunája mintegy 240 fajával szegényesnek, és egyben nagyon jól kutatottnak mondható. A tudományra új csigafaj felfedezése hazánkban igazi zoológiai szenzáció. Az utolsó fél évszázadban 3 új csigafajt találtak, a negyedik pedig nem más mint a kácsi patakcsiga, amit három kutató (egy német, egy magyar és egy osztrák) a múlt év augusztusában írt le. A felfedezés történetének gyöngyösi vonatkozása is van, a leírók közül a magyar névadó a Mátra Múzeum munkatársa, a jelen cikk írója. A faj hivatalos tudományos neve: Bythinella thermophila Glöer, Varga & Mrkvicka, 2015 (magyar neve: kácsi patakcsiga), egy igazi bennszülött faj, ez az alig 3 mm-es állat csupán egy ponton él a világon és ott is egy mindössze 100 méteres patakszakaszon. Léte, fennmaradása Kács község és a Bükki Nemzeti Park felelőssége.
Nem lenne teljes az állattani kép, ha nem emlékeznénk meg a melegvizű patak másik különleges fajáról a fekete bödöncsigáról (Theodoxus prevostinus). A faj a hazai termálvizeinkben még a múlt században nagy tömegben tenyészett (Miskolc, Tata, Budapest), napjainkra mindenünnen kipusztult, már csak Kácson él az utolsó, de jelentős méretű populációja. A fekete bödöncsigát 1828-ban az ausztriai Bad Völslauban fedezték fel, a típuslelőhely forrásánál egy bemutatóhely is létesült, nagy becsben tartva ezt a különleges csigafajt.
Szöveg: Varga András
Fotó és rajz: Varga András