A békabeszerző körút persze nem úgy történik, hogy kimegyünk egy tópartra, és összeszedünk pár ügyetlenebb példányt, akik hagyják magukat megfogni… Terrarisztikai szakkiállításokon vagy állatkereskedésekben juthatunk hozzá a kétéltű szépségekhez. A Mátra Múzeum oktatótermének két ausztrál levelibéka (Litoria caerulea) lakója van. Bár angol nevük alapján - Australian green tree frog – zöld színű békákat várnánk, a mi példányaink, ha jó kedvük van, türkizkék színben popmáznak, ha pedig nyugalomra vágynak és arra, hogy ne is vegyük észre őket, felveszik álcázásként a lakóhelyük színét, azaz bebarnulnak.
A békák otthona egy ún. akvaterrárium, ami nem egy sima, vízzel teli akvárium, hiszen a kifejlett példányok nem töltik egész napjukat a vízben, de nem is száraz terrárium, hanem egy kicsit ez is, az is. A békák bőrlégzésük miatt igénylik az nedvességet. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk fenntartani, ha lakásuk alját telepakoljuk agyaggolyókkal, erre pedig vizet öntünk. Kiülőnek nagyobb, előzetesen letisztított köveket kaptak. Próbálkoztam zöldítéssel is, sikertelenül, végül pár műnövény biztosítja a kellő búvóhelyet. Külön fűtést nem kapnak, mert a terem télen-nyáron 27-28 fokos.
Mivel ez a faj hízásra hajlamos, ezért hetente csak kétszer kapnak tücsköt, ekkor sem számíthatunk látványos vadászatra, megvárják, amíg a zsákmány szó szerint a szájuk elé téved. Bár elvileg párnak vásároltam őket, méreteik még mindig megegyeznek (3 éve laknak a múzeumban), így nem tudom eldönteni, hogy két fiú vagy két lány boldog tulajdonosa vagyok, ezért nincsenek elnevezve (ez tőlem nagyon nem megszokott, ugyanis még a halaimat is elneveztem eddig mindig). Egyébként, mint a békák többségénél, ennél a fajnál is a nőstény lenne nagyobb.
Ausztrál levelibéka (Litoria caerulea)
Ausztrál levelibéka (Litoria caerulea)
Szöveg: Székely Ágnes
Kép: Székely Ágnes