Ha kommunikatív hidegvérű állatot szeretnénk, válasszunk szakállas agámát (Pogona vitticeps)! Ez az eredetileg Ausztrália sivatagosabb részeiről származó hüllő garantáltan megszínesíti napjainkat. Nappal aktív, felismer minket, jól bírja a simogatást, kézből is szívesen eszik. Egyszóval igazi házi kedvenc!
Agáta két testvérével került hozzánk, még kiskorában (egy látogatónak annyira tetszett a tárlatvezetés, hogy a végén felajánlott a múzeumnak a saját tenyészetéből három példányt). Érdekes volt látni, hogyan nőnek fel a miniatűr sárkányok. A szakállas agámák, bár kis korukban inkább rovarokat ettek, a kiegészítésül adott növényeket (salátakeverék, pitypanglevél) is élvezettel elfogyasztották. Felnőttként már megfordul az arány, és inkább több zöldet igényelnek, de természetesen (mivel igazi „zabagépek”) a felkínált rovarokkal sohasem kíméletesek. Agáta még egyszer sem okozott csalódást a gyerekeknek, ha azt szerettem volna bemutatni, hogy hogyan vadászik, vagy hogy milyen szépen, óvatosan veszi el kézből a táplálékot.
Spártain berendezett terráriumában, az UV-lámpa alatt sütkérezve egész nap arra vár, hogy foglalkozzunk vele. Szinte minden foglalkozáson, amit a teremben tartunk, „elviszi a show-t” – akár állatokról tartunk órát, akár nem. Addig „táncol”, illetve kapirgál az üvegen, amíg minden szem rá nem szegeződik… Ilyenkor (vagy a foglalkozás végén) természetesen bemutatásra kerül. Kinyílik a terráriumajtó, a minimum az egy simogatás, de az esetek döntő többségében nem állunk meg, és következik a kézbevétel.
Ha kettesben vagyunk, vagy éppen takarítom a helyét, akkor bejárhatja az egész termet, ami rendkívül mókás. Kezdetben nagyon óvatos, mintha tojásokon lépkedne, de aztán felbátorodik, és bátran rohangál, tájékozódásképpen gyakran vesz mintát a környezetéből, azaz nyalogat. A séta mindig lábmosással, vagyis inkább meleg vizes fürdővel zárul.
Agáta fürdik. Szakállas agáma (Pogona vitticeps)
Agáta sétál. Szakállas agáma (Pogona vitticeps)
Szöveg: Székely Ágnes
Kép: Székely Ágnes