Az erdő szintjei
Az erdő növények és állatok életközössége, melyek szoros kölcsönhatásban élnek egymással. Az erdő meghatározó növényei a fák. Az erdei életközösségek jól elkülöníthető szintekre, emeletekre tagolódnak. Az erdőt a Föld tüdejének szoktuk nevezni, mert a fák és más növények termelik az életünkhöz szükséges oxigént. Az erdőmodellek általában ötszintűek. Talajszint, Avarszint, Gyepszint, Cserjeszint, Lombkoronaszint. A lombkoronaszint záródása azonban meghatározza az alatta lévő szintek gazdagságát. Zárt lombkoronával rendelkező társulásoknál a fényhiány miatt ritkább a gyepszint, viszont a gyérebb lombkorona borítottságú életközösségeknél az életed adó fény gazdagabb alsóbb szintezettséget eredményez.
A Mátra térsége változatos erdőtársulásokban bővelkedik. Legjellemzőbb erdőtársulásai a cseres-tölgyes erdők. A cseres-tölgyeseket 550-650 méter magasság körül gyertyános-tölgyes, majd bükkös váltja fel. 900 méter fölött pedig már magashegyi bükkös található (Kékes, Galyatető). A Mátra déli oldalán, a melegkedvelő tölgyesek, tatárjuharos lösztölgyesek, és erdős-sztyepp található (mátrafüredi Dobogó).
Élet a kocsánytalan tölgyfa körül
A Mátra Múzeum három szintes kiállítási terének központi eleme a körülbelül 15 méter magas, környezetbarát anyagokból készült kocsánytalan tölgy, mely hazai erdeink leggyakoribb fafaja. A tölgyfát szintenként körüljárva megismerkedhetünk a Mátra élővilágával.
