Az élőállat kiállítás hátterében, nevezetesen az irodámban élnek olyan patkányok, akik a táplálékállat státuszt elkerülve múzeumpedagógiai pályára léptek. Foglalkozások, egyéb programok rendszeres szereplői. Egy óriási ketrecben élik mindennapjaikat, mely leginkább evésből, lustálkodásból játékból és foglalkozásokból áll. Nagyon fontos, hogy teljesen szelídek legyenek. Természetesen egyáltalán nem harapnak, de ugyanígy nem is ugranak ki a kezünkből, nem menekülnek, sőt. Mire teljesen kifejlődnek, úgy négy hónapos korukra, olyan szinten barátságosak és érdeklődők, hogy kifejezetten odajönnek, felmásznak ránk, elhelyezkednek az ölünkben vagy a vállunkon, esetleg a táskánkban turkálnak, az asztalon pakolnak…. A várható élettartama azonban minden patkánynak nagyon rövid. Három éves korukra nagyrészük elpusztul még ilyen jó körülmények közt is. Ezért aztán itt a múzeumban is több generáció számos patkánya élt és él a mai napig. Róluk a későbbiekben még bőven lesz szó. Hiszen nagyon sok fotó- és beszédtémát szolgáltatnak akkor is, ha csak lustálkodnak, de akkor is, mikor játszanak, veszekednek, stb.
Ő itt, az alábbi képeken Patiszon. Ő volt az első ilyen patkányunk. Még 2013-ban érkezett hozzánk. Matuzsálemi kort ért meg, 3,5 éves volt, mikor elpusztult. Azóta, immár 7 éve élnek nálunk patkányok, váltják a fiatalok az öregeket.
Jelenlegi patkányainkról nemsokára rövid bemutatkozó leveleket készítünk. Szeretnénk azt is bemutatni, hogy telnek hétköznapjaik.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Magyar Balázs
Első bemutatkozónk Ödön. Göndör Ödön. Ivartalanított hím. Jelenleg ő a legidősebb, már lassan nyugdíjas. Göndör szőrű, vadas színű patkány, dumbó füllel. Jellemét tekintve az igazi bújós, szeretetéhes plüsspatkány. Akármeddig el tud üldögélni a vállamon vagy az ölemben, amíg dolgozok. Nem zavar, nem rohangál, csak lazít, pihen. Mostanra tartása, járása öreges, cammogó lett. Az új dolgok nem érdeklik, ragaszkodik a megszokotthoz. Az egyik legjobb „simipatkányunk”, kifejezetten szereti, ha vele foglalkozunk, de még azt is nagyon nyugodtan viseli, ha gyerek tolonganak körülötte, simogatják, nézegetik. Ő született múzeumpedagógiai patkány. Szorult belé némi exhibicionizmus….
Füge ivaros hím, jelenleg egy éves. Az ő élettörténete meglehetősen izgalmas, fordulatos. Ő ugyanis egyetlen patkányként született. A patkányok általában 10-20 közötti utódot ellenek egyszerre. Füge anyja azonban valami probléma folytán akkor egyetlen élő kispatkányt hozott a világra. Mikor két napos volt, úgy tűnt, minden rendben lesz. Azonban a nőstény teje elapadt. Vagy egy egyébként is mutatkozó belső probléma miatt, mely ezt a minimális alomszámot is eredményezte, vagy mert az egyébként óriási létszámú almok után most szinte nem volt szükség a tejre. De végül teljesen magára maradt a kis patkány. Illetve nem teljesen, mert a hím feküdt vele a fészken kívül, rendszeresen. Így ki nem hűlt, nyalogatásban, babusgatásban volt része bőven, viszont óráról órára fogyott. Mivel éppen volt üres hely az irodámban lakó szelíd patkány társaságában, és mert egy ilyen, kézzel is nevelt kis patkányt még a szokottnál is szelídebbnek reméltem, belefogtam a felnevelésébe. Szerencsére csak öt napig volt szüksége rám, mert öt nap után megszületett a másik nőstény patkánytól egy új, teljesen egészséges alom. Füge pedig (mert, hogy az akkor gumicukor méretű patkányunk, egyik kolléganőmtől ezt a nevet kapta) azonnal bevegyült a „bandába”. A nőstény, ahogy ez a patkányoknál nem ritka, teljesen elfogadta, igaz hosszasan mosdatta.
Az az öt nap azonban számomra elég emlékezetes volt. Strapás dolog egy ilyen patkány nevelés. Egy cicanadrág elkötözött szárába beledugtam egy papír kéztörlő belső, papír hengerét. Ebbe került pár picurka rongy, ebbe a kis patkány, hogy melegen is legyen, és össze se nyomódjon. Ezt az egészet betettem a kabátom alá, és így dolgoztam, jöttem mentem. Mások nem tudtak róla, de ilyen formán Füge „járt” étteremben, munkahelyi megbeszéléseken, iskolai ünnepségen stb. Szépen cseperedett pár napig, de az utolsó, ötödik napon már valahogy kedvetlennek tűnt. Látszott, hogy nálam szakavatottabb ápolóra van szüksége. Kicsit aggódtam, hogy egy nemrégiben ellett nőstény, hogy fog reagálni egy idegen kis patkányra. Füge azonban olyan sebességgel fúrta be magát a többiek közé és cuppant rá egy emlőre, hogy igazán nem volt ez kérdés. Az anya pedig hosszasan nyalogatva varázsolta az új csemete szagát hasonlatosra a többiekéhez. Így én mentesültem a két óránként (éjjel is!) etetéstől, picipatkány-poci masszírozástól. Füge pedig kapott egy tökéletes pótanyát, igaz ott 13. testvér volt, de jutott tej mindenkinek.
A hozzá fűzött reményeket pedig maximálisan beváltotta. Nyugodt, kedves, érdeklődő patkány, szívesen üldögél a vállunkon, ölünkben. Óriási méretén nem is látszik „hányattatott gyermekkora”.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna
Zsömike már inkább Zsömle. Vagy cipó. Fél éves korára olyan óriási patkánnyá nőtt, hogy tisztes keresztségben kapott neve (Zsömike) meglehetősen furcsán hat. Színe egy fakító génnek köszönhetően nagyon érdekes. Akár vadas színű patkány is lehetett volna, hasonlatos Fügéhez. De Zsömike esetében egy recesszív gén hatásra ez a szín erősen „felhígult”. Ez a hatás látható a szőrén, de szemének sötétpiros színén is.
Erőteljes, fiatal hím. Annak ellenére, hogy több hímet tartunk együtt, nagyon ritkák a verekedések. Sérülést sosem okoznak egymásnak. Ez azért is lehet így, mert egy négy köbméteres, tágas ketrecben élnek. Mindenkinek megvannak a kedvenc helyei alváshoz, evéshez, tisztálkodáshoz, bambuláshoz…. Ha vitás helyzetek adódnak, rövid veszekedés, erőfitogtatás után elkerülik egymást. Az alábbi képen például Tarkabab látszik (vagy nem látszik), aki egy rövid összezörrenés után felfutott kedvenc, oldalán kirágott retiküljébe.
A patkányok nagyon szociálisak, a természetben is nagy családokban élnek. Jól fejlett kommunikációjuk segíti őket a társas lét mindennapjainak túlélésében. Fogságban is, ha megfelelően nagy tér áll rendelkezésükre, kibontakozhat érdekes, sőt izgalmas viselkedésük. Például gyakorta ápolják, melengetik egymást, ami szinte egy rituálé és nagyon nem mindegy, ki kit ápol, és főleg miért. Van babusgató, kedveskedő ápolás, de van olyan „Gyere már ide, nyugodjál meg, most itt maradsz és leápollak, azért is!” -ápolás, persze ezt általában a rangosrban feljebb állók alkalmazzák az alattuk lévőkre. A fiatalok viszont gyakran lopkodják a kaját az öregektől. Rangsor ide vagy oda. Máskor egymással játszva elsodornak valakit, aki vérmérsékletétől függően beszáll a játékba vagy felháborodva elhúzódik, esetleg szétcsap köztük. Közös alvások során mindig megvan az a patkány, aki állandó mocorgásával lökdösi, piszkálja a többieket, akik szemüket félig kinyitva igyekeznek a lehető legkisebb válaszreakciót mutatni.
Az alábbi két képen pedig már Mazsola és Manó látható. Ők az utánpótlás. Az állandó bajkeverők, lopkodók, kipróbálók és ijedten elrohanók. Még csak három hónaposak. Természetesen fiúk. Nagy mozgásigényüket gyakori kergetőzéssel és bújócskával, vagyis e kettő keverékével elégítik ki. Visznek egy kis életet a patkánytársaság lusta hétköznapjaiba…
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép: Ballók Zsuzsanna