Üdítő látkép a litkei Bükk-tető gerincéről (két friss lékből) a hatalmas fák között, háttérben az Ipoly-völgye.
Az előtérben néhány friss tuskó, az erdő kilátásai romlanak
Szöveg, fotók: Kovács Tibor
2026.07.22.
Ha valaki még nem találkozott élőben a szépséges havasi cincérrel, jó alkalma nyílik rá a Litke (Középső-Cserhát-vidék, Nógrád megye) melletti Bükk-tető északi lábánál lévő bükkfarakásokon, még egy-két hétig. Aztán a cincérek dolguk végeztével elpusztulnak. Hogy a farakásokkal és a bennük levő új cincérgeneráció csíráival mi lesz, nem tudom. Az erdő szépsége egyébként a későbbiekben is megér egy kellemes kirándulást.
A múlt héten egy természetvédő kollégám tájékoztatott, hogy Ráróspuszta és Litke között egy út menti bükkfarakáson havasi cincért látott. Érdekelte, honnan származhat a bogár, amit a kivágott bükk rönkök jelen esetben „halálos lehelete”, illata vonzott magához. Éreztem valami új, izgalmas felfedezés lehetőségét a dologban így másnap már úton voltunk. Persze azt is éreztem, hogy megint a kint hagyott bükkfarakások... Az ezeken összegyűlő havasi cincérek szomorú történetéről már több blogbejegyzésem született:
https://mttmuzeum.blog.hu/2020/07/27/mi_vezethet_a_havasi_cincer_eltunesehez_erdeinkbol
https://www.facebook.com/matramuzeum/posts/4084541384899755
https://matramuzeum.nhmus.hu/hu/blog/kt_rosalia
A farakástól légvonalban 400 méterre levő Bükk-tető idős erdeje gyorsan megadta a választ. Megjegyzem, figyelemre méltó, hogy az elhat bükkök illata ilyen jelentős távolságból is vonzza a bogarakat. A holt faanyagban gazdag, szép megjelenésű és igen meredek részekkel bíró erdő elpusztult fatörzsein (legtöbbször bükk, korai juhar, de vénicszil is) gyorsan sikerült megtalálni a havasi cincér röpnyílásait és frissen rajzó példányait is.
Vénicszilből frissen kelt példány, az arcán még friss rágáspor
A röpnyílások, illetve az erdei utak menti farakásokon tartózkodó kirajzott bogarak alapján komoly havasi cincér állomány jelenlétét észleltük a területen. Az erdőben csupán néhány példány volt, viszont a nagyszámú farakáson húsznál is több úgy, hogy nem vizsgáltuk meg mindet. A szaporodó helyként szolgáló farakások kivonzzák eredeti élőhelyükről a cincéreket, majd később a fával elveszik onnan az új generáció nagy részét!
A cincér konkrét fejlődési helyeinek vizsgálata közben természetesen egyéb holtfafogyasztó bogarakat is kerestünk és feljegyeztünk. A több órás kutatás a következő, igencsak impozáns fajlistát eredményezte (zárójelben az adott faj természetvédelmi értéke forintban): öt Natura2000 jelölőfaj: a fokozottan védett kék pattanóbogár (100 000), a havasi cincér, a nagy hőscincér (50 000), a nagy szarvasbogár (10 000) és a skarlátbogár (5 000). További hazánkban védett fajok: nyolcpettyes virágbogár (50 000), aranyszőrű fürkészcincér, bükkfa-díszbogár, égerfa-díszbogár, laposorrú ormányosbogár, létracincér, pettyes szilcincér (10 000); diófacincér, kis szarvasbogár, márványos és pompás virágbogár, sápadt éjicincér, szőrös szarvasbogár (5 000) és néhány, nem védett, de Európai Holtfafogyasztó Bogár Vörös Listákon szereplő ritkaság: éknyakú pattanó, karcsú tövisnyakúbogár, tarka cincér. Bükköseink értékes bogárfaunájáról az alábbi blogbejegyzésben adtam hírt, a fentebb felsoroltak közül több faj képe megtalálható itt:
https://matramuzeum.nhmus.hu/hu/blog/kt_feketelyukak
A Bükk-tető jelenleg egy csodás ékszerdoboz, ékköveinek egyike a havasi cincér. A terület meglepő módon nem védett és nem része a Natura2000 hálózatnak sem! Természeti értékei megalapozzák, hogy ha a későbbiekben nem lesz fakitermelés, hosszabb távon akár szentélyerdővé váljon!
Az erdőben történt favágásokról a hatalmas átmérőjű törzsek tuskói, lékek és sajnos az erdei utak mentén nagyszámban kint hagyott farakások tanúskodnak – ezek fotózásától már csömöröm van. Na, itt aztán pár perc alatt számos havasi cincérrel lehet találkozni, nagy a nyüzsgés, folyik az élet: egymásra találás-párválasztás, peterakás…
Petéi számára alkalmas helyet kereső nőstény. Ezek a peték, vagy lárvák már fűrészüzemekben, kályhákban vagy biomassza erőművekben fogják végezni
Kérésem az Ipoly Erdő Zrt. és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felé a következő: ha lehetséges mentsük meg a Bükk-tető bükkösét a hozzá kapcsolódó idős, vegyes erdőkkel együtt, amelyek közt a tölgyeseken kívül még egy szép égeres folt is található. Nyújtsunk békejobbot egymásnak, erdeink fáinak és a hozzájuk kötődő életközösségeknek is!
A holtfafogyasztó bogarak szempontjából legértékesebb területek a Bükk-tetőn a hármas erdőtag részletei: 3/E (bükkös, 16,46 ha), 3/G (cseres-kocsánytalan tölgyes, 10,33 ha), 3/K (kocsánytalan tölgyes-cseres, 1,39 ha), 3/B (kocsánytalan tölgyes, 7,91 ha), 3/D (kocsánytalan tölgyes-bükkös, 9,69 ha); valamennyi állami tulajdonú, faanyagtermelő rendeltetésű származék és természetszerű erdő, amelyeknél alapelvárás, hogy természetszerű legyen, illetve maradjon!
Megjegyzések: Az Ipoly Erdő Zrt. honlapjának nyitó oldalán számos, napi aktualitás szerepel: széndioxid elnyelés, rekreáció, biodiverz erdő. Ezek azonban csúsztatásokat is tartalmaznak; minden erdésznek maga felé hajlik a keze. Így ez csak külcsín, nem igazi érték. Tudjuk a tervek, stratégiák mindig szépek és jók, de a tettek beszélnek, lásd kint hagyott bükkfarakások. Olyan mintha a fától (pénz?) nem látnánk az időközben védetté vált biológiai sokféleség jelző havasi cincért, ami évezredek óta velünk van.
Az erdőtervek készültekor a természetvédelemnek mindig csak kompromisszummorzsák jutottak: kevéske holt fa, hagyásfa, hagyásfa csoport, élőhelyfa. Sajnos ezek a részeredmények nem igazán hatottak jelentősen az elmúlt időkben. És még nem beszéltünk a szentélyerdők sajnálatosan elhanyagolható jelenlegi területarányáról. Jó lenne, ha elfogadnánk, a kompromisszumok ideje bizonyos esetekben lejárt, az emberi és az azon túli élet védelme minden előtt!
Még egy gondolat: harmadik blogomban (2022.05.17.) vetettem fel az alábbi kérdést: „Érdekelne, vajon a havasi cincér által lakott nemzeti parkjainkban hány eljárás indult az „időn túl” kint hagyott bükkfarakások természetkárosító hatása miatt, foglalkozik-e ezzel valaki? Az online kommunikációban úgy látom, jelentős a természet szeretők és védők szimpátiája ezzel az üggyel kapcsolatban.”
Eddig egyetlen visszajelzést sem kaptam az érintett nemzeti parkjainktól (lehet, nem tudnak ezekről az esetekről), de tekintsük úgy, a kérdés még él, hátha most…
Ajánlott olvasmány, akár túraötletekhez is:
Gálhidy L. (2025): Szentélyerdők Magyarországon. – WWF Magyarország, Budapest, 328 pp.
https://drive.google.com/file/d/1-w4o2dmUi80tG9b-9HL65s5Hn1iNFLt7/view?usp=sharing