Szöveg: Jónás Ágnes
Fotók: kiállításból
2024.03.13.
A nemzeti ünnep hosszú hétvégéjén láthatja utoljára a közönség a Mátra Múzeum Megszólaló sírvilág című időszaki kiállítását az Orczy-kastélyban. Mivel március 15-én ingyen látogatható a múzeum, jó alkalom ez azoknak, akik eddig elmulasztották felkeresni ezt a ritka – és ki tudja, valaha látható-e még egyben – tárlatot.
A kiállítás ötlete régóta érlelődött már bennünk, történészekben. Az elmúlt években, évtizedekben új lendületet nyert Árpád-kori, kora középkori archeológiai kutatások Gyöngyös környékén is több izgalmas ásatást eredményeztek. Az abasáriak nap mint nap látták a pétermályi és Bolt-tetői feltárásokat, szinte benne éltek, a gyöngyösiek pedig a Püspöki úti templom környékén tapasztalhatták meg a régészek munkálkodását. A feltárást követően azonban a helybéliek szeme elől eltűnnek a tárgyak és emberi maradványok, és kevesen tudják, hogy hová kerülnek, hol őrzik vagy mutatják be azokat. Ezért éreztük úgy, hogy a folyamat első felét átélők, az „anyaterület” lakosai megérdemlik, hogy a folytatásba, az eredményekbe is bepillanthassanak.
Kettős sír feltárása Gyöngyöspüspökiben
Munkálatok Abasáron, a Bolt-tetőn
Kapva kaptunk hát az alkalmon, Gyöngyös várossá nyilvánításának 690. évfordulóján, hogy – mintegy az ünnepi év nyitányaként – eleink ismert múltjának a kezdeteit bemutathassuk a Mátra Múzeumban. A leletek „őrzői” szerencsére nyitottan fogadták a kezdeményezést, s így a Dobó István Vármúzeum, a Magyarságkutató Intézet és a Magyar Természettudományi Múzeum külön-külön gyűjteményezett, fizikailag mindeddig soha egy helyen nem volt anyagából egy igazán informatív, remek kis kiállítást tudtunk rendezni. Elengedhetetlen volt ehhez a püspöki feltárást vezető régész, Tóth Zoltán (DIV) aktív részvétele, és mert a keresztény sírok tárgyban szegény melléklete, a parányi leletek – valljuk be – önmagukban nem túl mutatósak a laikusok számára, kellettek a látványt gazdagító szakemberek: a digitális elemeket elkészítő Fodor Zsolt, Rácz Kristóf és Vécsey Zsadány közreműködése, valamint a csodálatos arcrekonstrukciókat alkotó volt és jelenlegi MTM-es kollégáink: Kustár Ágnes, Gábor Emese és Skultéty Gyula szaktudása. Az ő segítségük nélkül nem szólalt volna meg a sírvilág, pusztán élettelen tárgyakat, csontmaradványokat, töredékeket láthattak volna a látogatók.
A „dormándi nő” arcrekonstrukciójának fázisai
A közelmúltbéli kutatások mellett nem hagyhattuk említés nélkül azt a nevezetes ásatást és eredményeit sem, amivel minden elkezdődött: Benevár feltárását, ami Szabó János József vezetésével 1982-1992 között zajlott. A hajdani erősség romjai ma már alig haladják meg a talajszintet, ezért itt különösen sokat segített a vár digitális rekonstrukciójának bemutatása.
Bene vára, amilyen egykor lehetett
Különböző szakterületek együttműködése mindig izgalmas és konstruktív. A régész, az antropológus és a történész más és más kérdéseket tesz fel, más a tudásuk, a szemléletmódjuk, ugyanannak a leletnek a láttán egészen más kelti fel az érdeklődésüket. A kiállításrendezés pedig együttműködés, ahol lehetőség nyílik az eszmecserére, az egymástól való tanulásra is. Hogyan élt párhuzamosan egymás mellett a pogány és a keresztény hitvilág? Milyen célja lehetett a jelképes trepanációnak? Mikor és melyik üstököst láthatta az építő, aki a Bolt-tetőn ilyen rajzolatú téglát készített? Rovásírást idéz-e a pétármályi gyűrű vésete? Gyerekek viselték az aprócska hajkarikákat vagy a felnőttek hordtak vékony fonatokat? Volt-e, és ha igen, akkor milyen szakrális jelentése a keresztény sírból előkerült gyűrű négylevelű lóhere ábrázolásának? Hogyan viszonyult a korabeli közösség a betegekhez, a sérültekhez, adott esetben a magatehetetlenségig deformálódott csontszerkezetűekhez vagy a leprásokhoz?
Üstökösábrázolás és lóherés gyűrű (Bolt-tető lelőhely)
Ezüstgyűrű (Abasár, Pétermály lelőhely)
Megannyi (és még több) részben vagy egészében nyitott kérdés, megfejtésre váró rejtély. Egy részükre viszont egészen biztosan választ kapnak azok, akik eljönnek hozzánk március 14-én, és meghallgatják Tóth Zoltán kiállítást lezáró előadását.
Remélhetően ez a közös munka minden résztvevő számára hozott valamit, túl azon, amit az elsődleges cél megvalósítása, egy szakmailag jól felépített és (az eddigi visszajelzések alapján) népszerű kiállítás létrejötte jelent.
És hogy lesz-e folytatás? Rajtunk nem múlik.