A vitrin álló részben trópusi lepkéket, míg az alsó részben magyarországi legyeket láthatunk.
A lepkék fajai közül a legnagyobb szárnyfesztávolsággal rendelkezők, szinte kivétel nélkül a trópusi területekről kerülnek ki. Ez alól kivétel a nálunk is élő, mérsékeltövi területeken előforduló nagy éjjeli pávaszem és annak rokonai. Ezek a fajok lehetnek nappali vagy éjjeli aktivitásúak is.
A legyek, mint elnevezés, tudományos értelemben nem rendszertani csoport. A legtöbb, légynek nevezett faj a böglyökkel, szúnyogokkal és sok más rokon csoporttal a rovarok (Insecta) osztályán belül a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartoznak, több mint 125 000 fajjal.
Testméretük a 0.4 mm-től a 7 cm-ig is terjedhet. Közös tulajdonságuk, hogy a második pár szárnyuk csökevényesedett, amit billérnek neveznek. A billér mozgatása közben kiadott hang a „légyzümmögés”. A legtöbb faj, semmitmondó, szürke vagy fekete, esetleg metál kék, zöld színekben „pompázik”, de egyes fajai igen dekoratívan is kinézhetnek. Kivétel nélkül szárazföldi életmódod folytatnak. Vannak vérszívók, nektárt fogyasztók, rovarevők vagy bomlásterméket fogyasztó fajaik is.
A légyalkatúak (pl. házi légy, kék dongólégy) lárvája a nyű, és bomló növényi vagy állati eredetű táplálékot fogyasztanak. A kétszárnyúak bábja az úgynevezett tonnabáb. Az utolsó vedlésből visszamarad a levedlett bőr, és gyakorlatilag ez adja a báb alakját, amin egyáltalán nem láthatók a rovar testrészei.
Szöveg: Dr. Kiss Ádám
Kép: Magyar Balázs