„Bár egykor hazai erdőségeink mintegy harmadát tette ki, mai területe – a trianoni elcsatolások következtében – mindössze 113 ezer hektárra zsugorodott, erdeink alig hat százalékára. A klímaváltozás súlyos árnyékot vet rá: sajnos ma az egyik leginkább veszélyeztetett őshonos fafajunk. Nemcsak a bükk, hanem a hozzá kötődő fajgazdag és sok esetben egyedi életközösségei is veszélyben vannak.”
Bükkös„maradék” a mátrai Muzsla nyugati oldalán a tarvágással határos gerincen (fotó: Kovács Tibor, a vizuális elemeket mesterséges intelligencia segítségével egészítette ki)
Szöveg, fotók: Kovács Tibor
2026.02.10.
A fenti idézet egy két éve megjelent könyv – Bartha D., Csóka Gy. és Mátyás Cs. (2024): A bükk és a bükkösök Magyarországon. Soproni Egyetemi Kiadó, Sopron, 509 pp. [1] – hátsó borítóján olvasható.
Az ember azt hinné, ha egy ilyen összefoglaló munka 112 különböző képzettségű, kiváló szakember szerzőségével, tudásával megszületik, az majd jelent valamit; a lektorok száma 64!
Igen, jelent, nagyon sok dolgot tudhatunk meg belőle a bükkről és bükkösökről, de a tettek – tarvágások (= fekete lyukak: eltűnik bennük az anyag, élet, sokféleség) – arról beszélnek, hogy sokan nem olvassák a „bükk-könyvet”, akiknek kellene. A pusztításnak sosem lesz vége? Itt a legfrissebb híradás:
Én azt gondoltam a könyv hatására minden bükkösünk a természetvédelméről szóló törvény erejénél fogva (ex lege), azaz automatikusan védetté válik.
És természetesen jönnek a civil megnyilvánulások: egy nyílt levél a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől [2]. Ez egy „esernyőfajt”, amelynek védelme közvetetten más fajok védelmét is elősegíti, a mindenki számára kedves fehérhátú fakopáncsot (Dendrocopos leucotos) választja segítségül, hogy vegye szárnyai alá a bükkerdőkben vele együtt élőket.
A „hiábavalóság projekt” további elemei [3]: szervezetek, emberek a madár élőhelyeinek védelméért emelnek szót, tiltakozva azok esetleges tarvágása ellen. Nem kevés időt, energiát rááldozva, információt közkinccsé téve, jó szándékkal, mert lelkiismeretük erre kényszeríti őket. Csatlakozva, bemutatok néhány, bükkösökhöz kötődő bogárritkaságot (Natura2000 jelölő és védett fajok), én is meglovagolom a fehérhátú fakopáncsot, jelezve, hogy Ő „csak” egy a nagyon gazdag közösségből.
Kezdem a legritkább fajjal, a remetebogárral (Osmoderma barnabita; Natura2000, fokozottan védett). Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke azonos, mint a fehérhátú fakopáncsé, azaz 250 000 Ft. Nálunk ez bogarak körében egyedülálló és a legmagasabb kategória! Még meglévő hazai állományai jóval kisebbek, mint madarunké, ráadásul repülőképessége csak néhány kilométer. Hatalmas, nagyon idős fák odvának elhalt, nedves faanyagában több évig fejlődik. A Bükk-hegység Őserdejéből és a Mátra Kékes-Észak Erdőrezervátumából ismertek a bükkhöz, mit tápnövényéhez (az a fafaj, amivel lárvái táplálkoznak) kötődő adatai, egy fát akár több évtizeden át laknak generációi [4].
Egy friss kelésű remetebogár hím, korát a szárnyfedői alól kilátszó kövérkés potroha, nemét előtora árulja el (fotó: Kovács Tibor)
A kerekvállú állasbogárral (Rhysodes sulcatus; Natura2000, 10 000 Ft) nem könnyű találkozni. Igen apró termetű (6,5–8 mm), árnyékos erdőkben, vízfolyások mentén heverő, elhalt, hatalmas törzsek nedves, holt faanyagában él és igen ritka. A Dél-Dunántúl csapadékosabb erdőségeiben kicsit gyakoribb. Ha tápnövénye az árnyékoló faállomány eltűnése miatt kiszárad, élőhelye elpusztul. Létét nagymértékben fenyegeti az általános felmelegedés.
Ilyen nedves holt faanyagban fejlődik és él a kerekvállú állasbogár (fotó: Kovács Tibor)
A következő faj, a sokak által leginkább bükkfarakásokon látott havasi cincér (Rosalia alpina; Natura2000, 50 000 Ft). Tápnövényei a bükk és a bükkös zóna elegy fafajai, a hegyi és korai juhar. Őt élőhelyei pusztulása (elsősorban tarvágás) mellett a rajzási idejében a terepen hagyott farakások, mint „utódcsapdák” is tizedelik, erről is számos írás adott már hírt [5].
Bükkfarakáson párzó havasi cincérek (videó: Kovács Tibor)
Itt egy időben, azaz a havasi cincér rajzásának kezdete előtt el nem szállított bükkfára – így, fejjel lefelé – petéző nőstény. Az utódok, ha a fát majd elviszik, halálraítéltek. (fotó: Kovács Tibor)
A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus; Natura2000, 5 000 Ft) bogár jelölőfajaink közül az egyik leggyakoribb, köszönhetően annak, hogy nem igazán válogatós tápnövényeiben, még az akác és a zöld juhar kérge alatt is találkozhatunk jellegzetes, lapos lárváival. A bükkös régióban viszont nem tekinthető gyakorinak. A kéreg alatti életmódhoz minden fejlődési állapotában (lárva, báb, imágó) jól alkalmazkodott különlegesség.
Skarlátbogár lárva, bábok, egy már kifejlett skarlátszínű és egy friss kelésű, még bézsszínű bogár– ez utóbbi nagyon ritka látvány (fotó: Kovács Tibor)
A gyászcincér (Morinus funereus; Natura2000, 50 000 Ft) elsősorban a Dunántúl domb- és hegyvidéki tölgy- és bükkerdeiben elterjedt. Lárvája nagytermetű fák kérge alatt rág, bábozódni a fatestbe vonul, fejlődési ideje több év. Röpnyílása jellegzetes, a bogár testalkatát mutatóan szabályos kör alakú. Ő is előszeretettel tartózkodik friss dőlésű törzseken, így farakásokon is, a havasi cincérnél írtak rá is érvényesek: a farakásokat a rajzási idő előtt el kell szállítani az élőhelyéről, persze a legjobb az idős természetközeli erdőket megtartani.
A hengeres testű, robosztus gyászcincér különlegessége, hogy a szabadban imágóként áttelelő cincérek egyike (fotó: Csóka György)
Talán a legkülönlegesebb megjelenésű hazai cincérünk a 21-32 mm hosszúságú aranyszőrű fürkészcincér (Necydalis ulmi; védett, 50 000 Ft). Lárvája elsősorban nagytermetű bükkök odvának csontkeménységű faanyagában fejlődik, több évig. Különböző magasságokban levő odvakban, illetve alkalmanként a tápnövény lombkorona szintjében tartózkodik és röpköd is akár több méter magasan meleg, nyári napokon.
Ez a szép aranyszőrű fürkészcincér nőstény egy odúból került elő odúseprő (mint a kéményseprőké, csak a fém kefe rész ez esetben műanyag, hogy a bogarakat ne bántsa) segítségével, több méter magasból; természetesen fotózás után visszakerült élőhelyére (fotó: Kovács Tibor)
Az idős bükkösök egyik ritka, és jellemző bogárfaja a tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum; védett, 10 000 Ft). Elsődleges tápnövénye a bükk, ritkábban a bükkösök elegyfa fajai, juharok, szilek… A lárvái nagy élő fák elhalt részében, elpusztult álló, vagy már földön heverő törzsek farészében fejlődnek. Itt több nemzedék él egy időben: találhatók lárvák, bábok és kifejlett imágók is.
A tülkös szarvasbogár nősténye (bal oldal) és hímje (jobb oldal) az orrszarvú bogarunk kicsinyített mása, csak lakk-fekete és erősen pontozott megjelenéssel (fotó: Kovács Tibor)
A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus; Natura 2000, fokozottan védett, 100 000 Ft) elsősorban élő fák föld közeli odvában fejlődik, a szerves anyagban gazdag, gombákkal átszőtt talajban. A faj kétéves fejlődésmenetű. Egy odúban általában néhány állat fordul elő, a legmagasabb, általunk ismert példányszám hét két korosztályú lárva és egy elpusztult imágó. Az odú folyamatos – több évig tartó – “használatát” bizonyító leghosszabb adatsor 13 év!
Balodalt kék pattanóbogár, jobboldalon egy szintén ritka, vele alkalmanként előforduló éknyakú pattanó (Ischnodes sanguinicollis) (fotó: Kovács Tibor)
Az egyik legritkább, gombában fejlődő bogárfajunk az ősz végi és téli hónapokban rajzó sávos álkomorka (Mycetoma suturale). Jellegzetes, két tüskét viselő lárvái a hatalmas, elhalt törzseken élő gyantás kérgestaplóban (Ischnoderma resinosum) fejlődnek. Az imágók éjszaka aktívak, „tápgombájuk” termőtestén találhatók, szaporodásuk is itt történik.
Bükköseink ritkasága a sávos álkomorka (fotó: Kovács Tibor)
Záró gondolatok, részben önismétlés a Fényi-erdős blogomból [6]
A természetes és természetszerű erdő fája ne legyen megújuló erőforrás!
Megújuló erőforrásként legfeljebb az ilyen célra ültetett monokultúrákra tekinthetünk. Legyenek ugyanakkor oxigéntermelő, árnyékadó, vízmegtartó funkciójú erdők is a természetes és természetközeli erdők mellett.
A fával a jövőnket égetjük el, a fát fűtő, tüzelő voltából minél előbb ki kell váltani.
A Nemzeti Parkjaink területén lévő erdők kerüljenek át Nemzeti Parki kezelésébe és onnan ne lehessen őshonos fát kivinni.
Az erdők fontosságát tudatosítani kell az éghajlatvédelem szempontjából is – vízvisszatartás, oxigéntermelés, széntárolás, erdőklíma biztosítása stb. –, azon is el lehet gondolkozni, hogy a víz, az oxigén, a tiszta levegő, a megújuló talaj az egészséges élet feltételei, mindenkinek járnak, azaz alapjogok!
Ha a Fényi-erdőben és hazánkban szinte mindenhol Natura2000 területen tarvágást lehet végezni „Európa egyik legszigorúbb jogszabályi környezetének” hatálya alatt, akkor a jogszabályi környezetet mielőbb meg kell változtatni!
A természet védelmének, a Természetvédelemnek súlyt kell kapnia Magyarországon!
Ne hagyjuk a Természetet, benne természetközeli erdeinket „megszerezni, megrontani” [7], „elhitványítani”!
Mentsük, tehát ne vágjuk azt, amink még van!
Ha a fehérhátú fakopáncs meghallja a láncfűrész sírását, és hogy dől a halott fa, Ő még el tud menekülni, de odúja-fészke, élőhelye, bogár és egyéb rovartársai nem!
Vegyük észre, a fakopáncs nem csak magáért, élőhelyéért és társaiért, de értünk is szól!
És akinek van kedve a témával kapcsolatban tovább bogarászni, itt megteheti:
[1] A teljes bükk-könyv PDF változata:
http://publicatio.uni-sopron.hu/3318/1/Bartha-Csoka-Matyas-Bukk_es_bukkosok_Mo_2024-full.pdf
[2] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyílt levele:
https://mme.hu/hirek/2025/09/04/bukkosok_es_holtfak_nyilt_level_feherhatu_fakopancs_vedelmeben
[3] Írások a fehérhátú fakopáncs témában, a teljesség igénye nélkül:
https://www.facebook.com/greenpeace.hu/videos/648477041452968/
https://mme.hu/hirek/2024/10/25/feherhatu_fakopancs_vedelmi_munkamuhely_megbeszeles
https://www.facebook.com/szendofi.balazs/posts/pfbid02Xa2F2nmZ7bBsTr5wfKbXquT2dQ7mtfg9U3AuPcptXChhd2UGKjnquYJXsKx81G7Kl
https://atlatszo.hu/kornyezet/2025/10/24/a-fakitermeles-veszelyezteti-a-fokozottan-vedett-feherhatu-fakopancs-megmaradasat/?
[4] A remetebogár helyzete a Mátrában:
https://mttmuzeum.blog.hu/2019/09/12/remetek_a_matraban_egyre_kevesebben
[5] A havasi cincér és a farakások, trilógia:
https://mttmuzeum.blog.hu/2020/07/27/mi_vezethet_a_havasi_cincer_eltunesehez_erdeinkbol
https://www.facebook.com/matramuzeum/videos/747126319309046/
https://matramuzeum.nhmus.hu/hu/blog/kt_rosalia
[6] A bátorligeti Fényi-erdő tarvágásairól:
https://mtmmm.blog.hu/2025/05/08/erdolakok_eg_es_fold_kozott_fekete_lyukak_a_fenyben_tarvagasok_a_fenyi-erdoben
[7] Az idézet szavak eredeti szövegkörnyezete:
https://www.youtube.com/watch?v=2M9ry_RWjO8