Szöveg: Kiss Ádám
2024.04.02.
A lepkék (Lepidoptera) rendje a rovarok (Insecta) osztályán belül a második legnépesebb csoport a kb. 165 000 ismert fajával. Ugyanakkor különböző becslések szerint, mintegy 500 000 lehet a teljes fajszám. Őket csak a bogarak (Coleoptera) előzik meg, míg a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), egyenesszárnyúak (Orthoptera) és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjei valamivel elmaradnak a leírt fajok tekintetében.
Az első rovarok szárazföldi megjelenése, a szárazföldi élethez szükséges alkalmazkodások, tulajdonságok igen változatos tárházát hozta létre az évmilliók alatt. Ilyen például a légcsőrendszer (trachearendszer) kialakulása, különféle mozgásszervi változások (pl. ugróláb, ásóláb) megjelenése, a repülés képessége; különféle táplálkozási módok, vagy az érzékszervek fejlettsége (pl. különféle receptorok megjelenése, összetett szem kialakulása). Bár a rovarok, s így a lepkék is, elsődlegesen szárazföldi élőlények (jóllehet őseik vízi gerinctelenekből fejlődtek ki), a vízi vagy vízhez kötődő életmód másodlagos adaptáció során alakult ki.
A rovarok 27 rendjéből 16-nál találhatunk vízi vagy félig vízi életmódú fajokat. A vízi életforma többször, illetve egymástól függetlenül is kialakulhatott egy-egy rovarrenden belül. Noha az összes rovarnak mindössze 6%-a található meg vízi környezetben, a legújabb becslések szerint mégis az édesvízi állatok 60-80%-át teszik ki. A legtöbb vízi életmódhoz köthető faj a félfedelesszárnyúak (Hemiptera), bogarak (Coleoptera) és a legyek (Diptera) közül kerül ki. Hozzájuk képest, a lepkék, mintegy 800 vízi életmódhoz köthető faja, elenyésző. A legtöbb faj a fűgyökérrágó molyfélék (Crambidae) családjában, azon belül is a vízimolyok (Acentropinae) alcsaládjából kerül ki, de a tűzmolyok (Pyraustinae) is képviseltetik magukat két fajjal. A tündérmolyfélék (Cosmopterigidae) családjába tartoznak hawaii endemikus Hyposmocoma fajok, míg a rágóspillefélék (Micropterigidae) családját az észak-amerikai elterjedésű Epimartyria fajok képviselik. Dél-Amerikai tavakban még további négy, vízi életmódú medvelepke (Erebidae, Arctiinae) is él.
A lepkék esetében nehéz különbséget tenni a valódi illetve félig vízi életmód között, mivel a lepkehernyók nem tipikus lakói ennek a miliőnek, ugyanakkor sokféle vizes élőhelyhez kapcsolódhatnak. Egyes fajok hernyói vízi, vagy mocsári növények szárában, gyökerében, vagy szabadon a vízi növények levelein élnek (pl. díszes vízimoly – Nymphula nitidulata az ágas békabuzogány levelein), más fajok a nedves talajban, mocsaras erdőkben vagy lápos árkokban (pl. észak-amerikai Epimartyria fajok), vagy akár a kancsókák szárában. A hawaii Hyposmocoma fajok hernyóinak egy része patakokban él, ahol nedves sziklákat borító algákkal táplálkoznak, de akár a szárazföldön is képesek megélni, nem létfontosságú számukra a víz jelenléte. A hernyókkal ellentétben, az imágók szárazföldiek, noha egyes észak-amerikai Petrophila fajok nőstényei ideig-óráig, peterakás céljából a víz felszíne alá merülnek.
Díszes vízimoly (Nymphula nitidulata)
(Fotó: Schmidt Dávid, izeltlabuak.hu. Licenc: CC BY 4.0)
Hawaii Hyposmocoma hernyói tegzesek (Trichoptera) lakócsövére emlékeztető „házikóval”
(Forrás: Rubinoff & Schmitz 2010)
Eddig csupán egyetlen egy olyan lepkefajt ismerünk, mely valódi vízi életmódúnak tekinthető, illetve annak is csak az egyik morfotípusa. Ez a faj az eurázsiai elterjedésű törpe vízimoly (Acentria ephemerella) a vízimolyok (Acentropinae) alcsaládjából. A teljesen vízi életmódú morfotípus nőstényei csökevényes szárnyúak, azaz brachypterek, s nemcsak hernyóként, hanem imágóként is a vízben maradnak. Ezzel szemben a hímek mindig röpképesek. A másik morfotípusban azonban már a nőstények is röpképesek, így más víztereket is fel tudnak keresni, hogy ott lerakják petéiket.
A törpe vízimoly (Acentria ephemerella) nőstényének csökevényes (balra) és teljes szárnyú (jobbra) morfotípusa
(Forrás: https://lepiforum.org/wiki/page/Acentria_ephemerella)
Jóllehet, a vízi életmódhoz köthető lepkék fajszáma igen csekély, hernyóik mégis fontos szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémákban. Például a törpe vízimoly hernyóinak egyedszáma olykor elérheti a 10 000 példány/m2-t is. Ilyen mennyiségű hernyónak, még ha aprók is, jelentős hatása van a vízi növények biomasszájára. Mindemellett táplálékul is szolgálhatnak pl. a vízi bogaraknak, a szitakötők (Odonata) lárváinak, vagy halaknak is. Egyes fürkészlegyek (Tachinidae) és fürkészdarazsak (Ichneumonidae) kifejezetten e vízi lepkék hernyóira specializálódtak.
Felhasznált irodalom:
Fernandez-Triana J., Kamino T., Maeto K., Yoshiyasu Y. & Hirai N. (2020): Microgaster godzilla (Hymenoptera, Braconidae, Microgastrinae), an unusual new species from Japan which dives underwater to parasitize its caterpillar host (Lepidoptera, Crambidae, Acentropinae). – Journal of Hymenoptera Research, 79: 15–26.
https://doi.org/10.3897/jhr.79.56162
Pabis K. (2018): What is a moth doing under water? Ecology of aquatic and semi-aquatic Lepidoptera. – Knowledge & Management of Aquatic Ecosystems, 419(42): 1–10.
https://doi.org/10.1051/kmae/2018030
Rubinoff D. & Schmitz P. (2010): Multiple aquatic invasions by an endemic, terrestrial Hawaiian moth radiation. – Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 107(13): 5903–5906.
www.pnas.org/cgi/doi/10.1073/pnas.0912501107