Kisbukó – Mergellus albellus Linnaeus, 1758
Mátra Múzeum: Gerincesgyűjtemény
Montírozott
Békés megye: Biharugra
Gyűjtés ideje: 1963. Október 17.
Leltári szám: MM 63.16.292.
Gyűjtő: Hüttler Béla
A kis bukó Ázsia és Európa tajgaövezetében, egészen a tundra pereméig költ. Kisebb vízfolyásokban vagy tavakban látható, amint más madarakkal vegyülve keresi táplálékát. Nevét onnan kapta, hogy mélyen a víz alá bukik kis halakért, vízirovarokért. Mivel táplálékát a vízből szerzi, télen délebbre vonul, de megelégszik azzal, ha a víz nem fagy be, így hazánkban is téli vendég. Rendkívül bájos vízimadarak, ezt Konrad Lorenz is megemlíti a Salamon király gyűrűje című könyvében: „…egy évig ápolgattam télikertünk kicsi márványmedencéjében két hallatlanul érdekes viselkedésű, végtelenül bájos, parányi vízimadarat: két törpebukót.” Természetesen, ma már nem „ápolgathatunk” otthonunkban védett madarat.
Szöveg: Babocsay Gergely
Kép: Magyar Balázs