Virtuális múzeum >> Történelem

A gyöngyösi Szent Kereszt céh kancsója - 1824

A céhek belső életét áthatotta a vallásosság és az emberbaráti törekvés. Oltárokat emeltek, segítették az özvegyeket és az árvákat. Az iparos céhek mellett gyöngyösön nagy hagyománya volt a vallásos céheknek, az ún. confraternitásoknak is. Egyik közülük a Szent Kereszt céh volt. Zöld mázas, rátéres díszítésű céhkancsójának két  oldalán egy-egy kereszt motívum jelenik meg. Külön érdekességea tárgynak a kancsó elején, a kiöntő alatt látható 1824-es évszámot viselő kétfejű sas motívum, amelynek nyakát és kardot tartó két lábát utólag elvágták, a hagyomány szerint a Habsburg-ellenes érzelmek kifejezéseként. A fül alatti felirat: „Szent Kereszt céhibe lesz ez a pintesz.”

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

A gyöngyösi molnár céh mesterlevele – 1861-ből

A mesterlevél egy olyan bizonyító jellegű irat volt, amelyet a remeklést sikeresen teljesítő, a céhbe újonnan befogadott mester kapott. Ezek a mesterlevelek a 18-19. században már előre nyomtatott, egyszerű sokszorosítványok voltak, ahol már csak a nevet és a lakohelyet kellett beírni a kihagyott helyre. A mesterlevelet a céhpecsét és a főcéhmester aláírása hitelesítette. A molnár céh mesterlevelét díszes virággirland keretezi. Fölül három mezőben a város látképe (középen), bal oldalon a Piarcz-tér, vagyis a város főtere, míg jobb oldalon a Hatvani utcza, a mai Jókai utca látszik árusokkal. A bal oldali kép fölött a magyar, a jobb oldali kép fölött Gyöngyös város címere látszik.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

Gyöngyösön készült ködmön

A Gyöngyöst környező észak-magyarországi falvakban az eladólányok kelengyéjénak legjelentősebb darabja a ködmön volt, melyet a szűcsök készítettek. A szűcsök kezdetben a szűrszabókkal és a szabókkal alkottak közös céhet, s 1637-ben III. Ferdinánd királytól kaptak kiváltságlevelet. A helybeli szűcsök legnevezoketesebb készítményei a juhbőrből varrt ködmönök voltak. Ezek a viseleti darabok rövid derekúak, karcsúsítottak és elől mélyen kivágottak voltak. Az egymásra hajló szárnyakat a derékon vörös irhából készült sallangos öv fogta össze. Az elejét, alját, nyakát és ujjait őz- vagy fekete báránybőr szegélyezte. Az alapszínük barna volt, hátukat selyemmel zsúfoltan telehímezték. A karácsondi ködmönöknél a lila szín dominált.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

A gyöngyösi szabók, posztósok és szűcsök pecsétnyomója - 1614

A céhpecsétek az egyes mesterségek jelvényeit, jellegzetes szerszámait és termékeit ábrázolják az alapítás évével és a céhre utaló felirattal. Ezzel hitelesítették a szervezet hivatalos iratait, az inas-szabadító és a vándorlást igazoló leveleket. Általában a céhládákban egy biztonságos rekeszben a pecsétrejtőben tartották.

A gyöngyösi szabók, posztósok és szűcsök ezüst pecsétnyomója 1614-ben készült. Egy feszület körül szabóollót, és posztónyíró ollót, valamint a szűcsök curholó (tisztító, nyújtó) vasát ábrázolja.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

Lakatosok céhládája – 1820

A Mátra Múzeum helytörténeti kiállításán látható gyöngyösi lakatosok céhládájának elején ovális mezőben a mesterség jelvényeként a keresztbe fektetett két kulcs és kalapács, valamint egy kétfejű sas motívuma látható, két oldalán a fő- és alcéhmester német nevével. Valószínűleg az 1820-as megújításkor kapott új, díszes zárszerkezetet, amely eredetileg a lakatos és kardcsiszár céh 1745-ös ládáján volt. Erre utal a záron látható évszám és kulcs mellett a kard ábrázolás.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

A gyöngyösi szűcsök 1756-ban készült és 1869-ben megújított céhládája.

Egy mesterség művelőinek összetartozását a céhládák jelképezték. A nyitott láda körül választották a főcéhmestert, itt szegődtették az inast és fogadták mesterré a remeklőt, s nyitott ládánál tartották a céhgyűléseket. Ebben őrizték  a céh minden fontos iratát, a működésüket engedélyező levelet, a jegyzőkönyveket, a pecséteket. A céhládák rendszerint két nagyobb kulccsal záródtak, egyik a céhmesternél, másik az alcéhmesternél volt és csak együttesen, egyszerre elfordítva a kulcsokat lehetett kinyitni. Gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták, amiben a szervezet pénzét tárolták.

A Mátra Múzeum kiállításán látható festett láda jobboldali kazettájában két szembenálló oroszlán tartja a kikészített hermelinprémet. A baloldali kazetta egy kettős kaszapadot örökít meg a rajta munkálkodó két szűccsel.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

Gyöngyösi szíjjártók behívótáblája - 1806

A behívó táblákat, mint nevük is mutatja, akkor használták, amikor a főcéhmester céhgyűlésre hívta a tagokat. Kialakulásuk még arra az időszakra tehető, amikor az emberek nagy része nem tudott olvasni és az üzeneteket szóban közvetítették egymás között. Az üzenetet a táblával együtt a főcéhmester indította és a mesterek egymásnak adták át a táblával együtt. Innen alakult ki a táblajáratás szokása, amely még abban az időben is megmaradt, amikor az írás-olvasás természetes dolog volt az iparosok körében. Később már nem szóban adták tovább az üzeneteket, hanem a behívó tábla hátoldalára kis „ablakot rögzítettek, amelybe a meghívó cédulát a főcéhmester beletette. A szíjjártók behívótábláján is van ilyen üzenettartó fém ablak.

A gyöngyösi szíjgyártók 19. századi behívótáblája fából készült ovális formájú, faragott díszítéssel keretezett. Elöl középen egy faragott kantár ábrázolás utal a mesterségre, alatta a készítés éve.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív

 


 

A gyöngyösi szűcs céh artikulusai - 1820

A céhek mindennapi életébe engednek bepillantást ezek a működést szabályozó artikulusok, vagyis szabályzatok. Ezek a mesterek életének szinte minden kis apró részletét meghatározták. Előírták a céhmesterválasztás, az inasfogadás, -felszabadítás, mesterré fogadás rendjét. Szabályozták a mesterek vallási életét, az egymás iránti kegyeleti, segítségnyújtási kötelezettségeket. Meghatározták mikor kell misére menni és hogyan kell pl. egy mestertárs temetésének lezajlani. Az artikulusokat a király, a helytartótanács vagy a földesúr hagyta jóvá.

Különös díszítésű a gyöngyösi szűcs céh 1820-ban készült kézzel írott könyve. Az első oldalt díszítő virágfüzérek, rózsák, tulipánok a szűcsök termékein megjelenő motívumokat idézik.

Szöveg: Báryné Dr. Gál Edit

Kép: Mátra Múzeum archív